Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez
8 9 10 kulcs azt a rendelkezési jogot, ill. „hatalmat" jelenti, amelyet az épületgondnok kap, amikor a tulajdonos rábízza a házat. Itt a kép a megdicsőült Krisztus messiási hatalmát jelképezi: ő nyit „kaput" Isten királyságába. Mivel pedig ezt isteni teljhatalommal teszi, azért akinek ő nyit ajtót, az előtt azt senki be nem zárhatja és viszont, aki előtt ő az ajtót bezárja, azt annak senki más ki nem nyithatja. Belejátszik ebbe a képbe 1,18 képzete is: Krisztus kezében van a halál és élet birodalmába vezető kapu kulcsa is. A filadelfiai gyülekezetnek Krisztus mint a Szent és Igaz olyan értelemben küldi üzenetét, hogy egyedül ő nyitja meg, ill. zárhatja el előtte az Isten örökkévaló királyságába vezető utat. Erre vonatkozik Krisztus ígérete is: nyitott ajtót adott a gyülekezet elé, melyet senki sem zárhat be. A gyülekezetnek Krisztus nyitott utat Istenhez s ezt az utat semmiféle emberi vagy akár ördögi hatalom sem zárhatja el, de nem torlaszolhatja el kísértés, üldöztetés vagy más emberi nyomorúság sem, ha a gyülekezet állhatatos marad a hitben. Viszont fordítva is áll: ha Krisztus a hűtlenné vált gyülekezet elől elzárja az élet útját, akkor azt semmiféle emberi erő vagy hatalom, erény vagy jócselekedetek sem nyithatják meg. Ennek az „ajtó"-nak a kulcsai egyedül Krisztusnál vannak. — Más értelmezők a „nyitott ajtó" képét a gyülekezet elé adott missziói lehetőségre vonatkoztatják s úgy vélik, hogy a következő mondatok a filadelfiai gyülekezet számára a zsidók misszionálása terén adódó lehetőségre utalnak. A kép az Újszövetségben valóban előfordul ilyen értelemben is (1. Kor. 16,9; 2. Kor. 2,12; Kol. 4,3). Itt azonban ez az értelmezés kevésbé valószínű. Amit az üzenet a gyülekezetről mond, itt is a szokott mondattal kezdődik: Krisztus tudja a gyülekezet „cselekedeteit", ismeri egész külső és belső magatartását, életfolytatását. Ez pontosabban arra utal, hogy a gyülekezet kicsiny és csak „kevés ereje van", mégis ragaszkodik Urához, megtartotta igéjét és kísértések, megpróbáltatások közt sem tagadta meg Krisztust. Ez utóbbiak elsősorban nyilván a zsidóság részéről veszélyeztették a gyülekezetet. De az a zsidóság, amely Istennek Krisztusban megszólaló hívó szavát visszautasítja, sőt esetleg ellenségesen szembefordul a gyülekezettel, már nem érdemli meg a megtisztelő „zsidó" nevet. Többé nem Istené, hanem „a Sátán zsinagógája". A zsinagóga, mint a gyülekezet szervezeti egysége, többé nem Isten tiszteletére hívja tagjait, hanem a Sátán szolgálatába áll. Ezért éri majd őket az ítélet. Ószövetségi kifejezések, amelyek eredetileg pogány királyok és népek megtéréséről és Isten előtt tett hódolatáról szólnak (Ezs. 60,14; 29,23; 45,14; Zsolt. 86,9), az üzenet megfogalmazója számára eszközül szolgálnak, hogy körülírják a Krisztushoz hű gyülekezet eszkatológikus győzelmét a megpróbáltatások és ellenségei fölött. Ebben a győzelemben tűnik majd ki még az ellenség előtt is, hogy Krisztus örökkévaló könyörülettel, bűnt megbocsátó, új életet ajándékozó szeretettel fordult feléje (Ezs. 42,1; 43,4). A gyülekezet hűségének, állhatatos Krisztus-várásának jutalma, hogy Ura melléje áll a próbatétel nehéz óráiban, kimenti ellenségei kezéből, akkor is, ha az utolsó idők szorongattatása mindent elsöprő erővel árasztja el a föld lakóit, éppen Krisztus ellenségeit is (Jel. 6,10; 8,13; 11,10; 13,8.12.14; 17,2.8). 70
