Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez
25 26 27 28 29 győzni. De a Sátán — ma inkább úgy mondhatnánk: a gonoszság — „mélységeinek" ismeretére való törekvés nemcsak közönyössé teszi az embert Isten igaz ismerete iránt, hanem belerántja őt magát is a gonoszság hálójába, így ezek az irányzatok sokszor együtt jártak erkölcsi lazasággal. Ezért fordul olyan élesen szembe velük az üzenet, annak hangsúlyozásával, hogy Krisztus nem akar új vagy valami más „terhet" rakni azokra, akik Tiatirában hűséget tanúsítottak. Nem kíván tehát tőlük valami különleges aszkézist, különleges törvények vagy parancsolatok megtartását. A döntő az, hogy „megtartsák, amijük van, amíg Krisztus eljön": ezzel az üzenet nyilván a 19. versben felsoroltakra utal. Ehhez az intelemhez közvetlenül csatlakozik a „győztes-ige". Itt és a következő üzenetekben az előzőkhöz képest megfordul a sorrend, a „győztesige" megelőzi a Lélek felhívását a figyelésre és ez utóbbi zárja le az üzenetet. Győztes az, aki „mindvégig megtartja Krisztus cselekedeteit", azaz megtartja Krisztus parancsolatait és cselekszi, amit Krisztus kíván és Krisztusnak tetsző életet folytat. Krisztus ígéretét az üzenet Zsolt. 2,8 szavaival fejezi ki: aki mindvégig hűséges Krisztushoz, az részt vesz majd királyi uralmában (1. Kor. 6,2; Jel. 20,4). A „pásztorolás vasvesszővel" 8 az utolsó ítéletre vonatkozik, amelyben a pogányok „összetörnek, mint a cserépedények". Egy másik kép ugyanezt fejezi ki: Krisztus a győztesnek a „hajnalcsillagot" ígéri. Jel. 22,16 szerint maga Krisztus a hajnalcsillag, talán azért, mivel elterjedt ókori gondolkodás szerint az esthajnalcsillag — a Vénusz — az uralom jelképéül szolgált. Amikor Krisztus a hajnalcsillagot — s vele önmagát is — ígéri az örök életben övéinek, ez az ő királyi uralmában való részvételt jelenti. Mint a többi üzenetekben, itt is megszólal a Lélek azzal a felhívással, amely a gyülekezetekhez általában szól és a Lélek üzenetének meghallását, annak engedelmes elfogadását és a gyülekezet életében való aktív megvalósítását követeli. Ezzel záródik is a tiatirai gyülekezethez intézett üzenet. 3,1 2 3 4 3,1-6. A szárdiszi gyülekezethez A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja, akié Isten hét lelke és a hét csillag. Tudom cselekedeteidet: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. / Légy ébren, erősítsd a többieket, akik már-már meghalnak. Mert cselekedeteidet nem találtam tökéleteseknek Istenem színe előtt. / Gondolj azért arra, hogyan kaptad és hallottad [az evangéliumot]: tartsd meg és térj meg! Ha tehát nem leszel éber, mint a tolvaj, úgy megyek el [hozzád] és bizony nem tudod, melyik órában megyek el hozzád. / De mégis — vannak néhányan nálad Szárdiszban, akik nem szennyezték be ruhájukat. Ezek velem együtt fehér ruhában fognak járni, 8 Zsolt. 2,9-et már a LXX — félreértve a héber szöveget — fordította így, úgyhogy „pásztorolni" tulajdonképpen annyit jelent, mint összetörni. A Jel. szerzője a szöveget a LXX fordítása szerint adja. 67
