Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - 1,4-20. Bevezetés

van. Az „idő" (görögül kairos) az az elhatározásunktól függetlenül bekövetkező, elkerülhetetlen és elodázhatatlan időpont, amelyben összecsomósodik, kiteljesedik Isten kegyelmes kinyilatkoztatása. Ez az időpont, főként pedig annak közelsége a Jel. olvasói számára Isten által felkínált egyszeri lehetőséggé és a Krisztus iránti engedelmességre hívó alkalommá válik. Mert ez az időpont Krisztus parúziája, az ítélet időpontja és vele a jelenlegi világkorszak lezárása és egy új, Isten szolgálatától meghatározott világkorszak kiteljesedése. „Közel van" ez az időpont: ez fokozott hűséget, állhatatosságot és tanúbizonyságtételt kíván a gyülekezettől. A makarizmus arra is figyelmezteti az olvasót, hogy János kezdettől fogva gyülekezeti, pontosabban istentiszteleti használatra szánta iratát. Nem készült tehát valamilyen a gyülekezettől függetlenülő, „titkos" használatra, mint akárhány zsidó apokaliptikus irat; vö. 22,10-et is! A Jel.-ben hét makarizmus van (vö. még 14,13; 16,15; 19,9; 20,6; 22,7 és 15). Ezek mind Isten üdvajándékát állítják más-más szemszögből a gyülekezet elé. Velük ellentétben kétszer hét, tehát tizennégy „jaj !" is felhangzik a Jel.-ben: ezek azokra vonatkoznak, akikre Isten ítélete sújt le; vö. 8,13; 18,10 stb. 1,4-20. Bevezetés 4 5 6 4 1,4-6. Levélfej János [üdvözli] a hét gyülekezetet az Ázsia-tartományban: kegyelem nektek és békesség Attól, Aki van, volt és eljövendő, továbbá a hét lélektől az ö trónja előtt, / valamint Jézus Krisztustól, aki a hűséges tanú, az elsőszülött a halottak közül és a földi királyok fejedelme. / ö szeret és váltott meg minket bűneinkből vére által, ö tett minket királysággá, papokká Isten, az ö Atyja számára: övé legyen a dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. János a Jelenések könyvét levélformába öltözteti. A beköszöntő a szokásos levélformából ismert üdvözlet, úgy amint azt Pál apostol leveleiben is megtaláljuk, csak ki van bővítve. Ez a levélszerű üdvözlet is arra utal, hogy a szerző istentiszteleten leendő felolvasásra szánta művét úgy, ahogy az ószövetségi istentiszteleten is bizonyos meghatározott sorrendben olvastak fel kijelölt szakaszokat a törvényből és a prófétákból. A levél címzettei a római birodalom Ázsia tartományában

2 fekvő hét gyülekezet. A hét gyülekezetet itt nem nevezi meg a szerző, de felsorolja őket a 11. versben. Hozzájuk intézi Krisztus a 2. és 3. fejezetben foglalt üzeneteket. Mint Pál apostol, úgy János is „kegyelmet és békességet" kíván a gyüle2 Az Ázsia tartomány (hivatalos nevén Asia proconsularis) Kisázsia egy része volt. 41