Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - 1,1-3. A cím

amit látomásaiban látott. Ezért jelöli meg a neki adott kinyilatkoztatás tartalmát Dán. 2,28 szavaival: „aminek hamarosan meg kell történnie". De ezt, amit látomásaiban látott, meg kell történnie, nem szabad úgy érteni, mintha a történelem folyása előre meghatározott törvények pályáján végzetszerűen futna, úgyhogy a jövendő eseményei megváltoztathatatlanul ott rejtőznének az idők méhében. Isten nem úgy igazgatja az idők folyását, hogy az a felhúzott óraszerkezet járásához válik hasonlóvá, hanem meghagyja e döntés szabadságát egyeseknek és népeknek. Mégis érvényesíti egyesek életében éppen úgy, mint a népek történetében is akaratát. Nem engedi szabadjára az események folyását, úgyhogy az céltalanná válna vagy történeti tényezők — akár emberek — által önkényesen, ill. önhatalmúlag megválasztott célok felé haladna. Isten az általa meghatározott cél, az „Isten királysága" felé vezeti azt, amikor majd Isten lesz „minden mindenekben" (1. Kor. 15,28). Ennek a célnak a szolgálatába áll ítélete és kegyelme, a fáráó „megkeményítése" (Rm. 9,17-18) vagy Izráel időleges hitetlensége éppen úgy, mint a megtérésre való felhívás és az evangélium meghirdetése vagy a népek befogadása az egyházba, — hogy csak néhány újszövetségi példát hozzunk fel. Az azonban, hogy a látomások képeiben megírtaknak meg kell történnie, még egy sajátos és a Jel. megértése szempontjából lényeges mozzanatot rejt magában. A „kell" nem a történelem folyásának determinisztikus folyásából ered, hanem Isten akaratának világfölényes és a történelem irányvonalát meghatározó hatalmában gyökerezik, — éppen úgy, mint Jézus történetében (Mk. 8,31; Lk. 24,7-26 stb.), vagy az eszkatológikus események alakulásában (Mk. 13,7). Itt ennek az isteni szükségszerűségnek még közelebbi értelme is van. Mindaz, amit Jel. elmond, abból ered és azon alapszik, hogy a megváltás megtörtént. Jézus Krisztus, a megdicsőült Emberfia és Bárány Isten jobbján trónol, ott intézi gyülekezete sorsát és onnét viszi véghez a váltság művének kiteljesedését. Ez az, „aminek meg kell történnie" és pedig „hamarosan", azaz haladék nélkül. Ezt az egyet, ti. a váltság kiteljesedését fejezi ki a „kell", úgyhogy ez a minden megpróbáltatáson diadalmaskodó hitnek a kiteljesedése, hogy amit Isten megkezdett, azt el is végzi „Jézus Krisztus [megjelenése] napjáig" (Fii. 1,6). Aminek így feltétlenül „kell" megtörténnie és bekövetkeznie — minden akadályt és a gonoszság hatalmainak minden ellenállását legyőzve —, az az egész embervilág számára szerzett isteni váltság kiteljesedése. Éppen ezt írja le János a Jel. könyvében. János azonban nem az „utolsó napokról" beszél, mint Dán. 2,28, hanem arról, aminek „hamarosan" kell megtörténnie. Igen sokszor értelmezték a Jel.-t úgy, mint az „utolsó időkről" vagy pedig szélesebb értelemben mint az egyház- ill. világtörténelem századai folyamán elkövetkezendő eseményekről szóló jövendölést. Izráel és az egyház történetében egyaránt voltak olyan időszakok, amikor a történelem kereke meggyorsulni látszott és az emberek a közeli világvége sejtelmében éltek. Ilyen időszak lehetett a keresztény gyülekezetek számára Domitianus császár uralkodása is, amikor az üldözés és a pogány császár istenítésének nyílt megkövetelése a keresztényekben a Sátán utolsó erőfeszítésének benyomását keltette. A Jel. könyve pedig való39