Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének kinyilatkoztatás-igénye

ezt a törekvését személyesíti meg az antikrisztus és prófétája a látomások során. Az antikrisztust az jellemzi, hogy mindenben utánozza Krisztust, híveit bélyeggel jelöli meg, mint ahogyan Krisztus híveit is meg lehet ismerni a keresztségről, prófétája az antikrisztus imádására késztet stb. (kül. 13. fej.). A Sátán és hatalmai tehát az ellentétes oldalról mutatják az ember és a népek, valamint az egész teremtett világ Istenhez kötöttségét. János nem hagy kétséget a tekintetben, hogy a Sátán és hatalmai valóban uralkodnak a földön az emberek közt: ez az uralom „történelemalakító erő" és mint ilyen érvényesül a látomások során. Ez a történelemalakító tényező okozza, hogy Jézus feltámadásával nem valósul meg azonnal Isten királyi uralma. De — mint már mondottuk —, Jézus váltsága és a benne foglalt győzelem a Sátánon és a gonoszság hatalmain bizonyossá teszik a győzelem végleges kiteljesedését. A győzelem útja azonban sok megpróbáltatáson, a gonoszság hatalmainak megújuló támadásain és ezek ismételt elbukásán keresztül halad előre. A látomásokban leírt események jórészt ezeket a megpróbáltatásokat írják le jelképesen. Ezek nem ciklikusan ismétlődnek, mind ahogyan azt a rekapitulációs elmélet feltételezi. A látomások nem ismétlődéseket írnak le, hanem akadályokon is keresztülhaladó irányvonalat az „új ég és új föld" felé. Ez annál inkább is áll, mivel a feltámadás óta tartó eszkatológikus korban a Sátán és hadai nem küzdhetnek többé a győzelem reményében Isten népe ellen. A történelem ura az Emberfia-Bárány: kezében ott van a hétpecséttel lezárt tekercs, azaz végrehajtja és érvényesíti Isten akaratát emberek és népek sorsában. Mindezek alapján kell végül is keresnünk a választ arra a kérdésre, mit jelentenek a látomásokban leírt képek a földi történéshez való viszonyban. Mint láttuk, nem jelentik és nem is jelenthetik egyház- és világtörténeti események megjövendölését burkolt formában. Azonban János ennek ellenére is akar velük valamit mondani a Jézus feltámadása és Isten királyságának kiteljesedése közti időre vonatkozólag. Ezt a következő három pontban foglalhatjuk össze. 1. Az időnként fellépő megpróbáltatások, a természeti katasztrófák (földrengések, éhínségek, az időjárás okozta rossz termések, járványos betegségek stb.), valamint a történelem folyamán népeket felemelő vagy azokra lesújtó sorsfordulatok (háborúk és forradalmak, kiváltságos képességű személyek teljesítményei vagy elbukása stb.) nem megfoghatatlan véletlenekben — pl. természeti erők véletlen, katasztrofális összejátszásában — ill. a „vak sorsban" és történeti szükségszerűségben gyökereznek, mint végső okban, hanem mindezek Isten ítéletei. Rajtuk keresztül Isten akarata érvényesül a természeti és történeti világban. Isten megpróbáltatásokon és ítéleteken keresztül vezeti az általa kijelölt örökkévaló cél felé a tőle elszakadt, bűnbe süllyedt és bűnében megátalkodottá lett embervilágot. Ez kettős értelemben érvényesül. Isten egyfelől azt akarja, hogy a természeti katasztrófákból, valamint a népek történetében fellépő megpróbáltatásokból, elbukásokból halljuk meg őhozzá, megtérésre hívó szavát (Jel. 9,20-21). A természet világának előttünk 29