Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - III. rész. 8,2-11,19. A füstölő áldozat és a hét trombitaszó

7 8.9 10.11 12 kiegészítő képévé. Látomásainak ezt a képsorát János jórészt az egyiptomi csapások segítségével írja le. Ezzel nem azt mondja, hogy megismétlődnek azok az események, amelyekkel annak idején Isten kényszerítette a fáraót Izráel elbocsátására. Ilyen gondolattal a következőkben nem találkozunk. Nincs szó ti. arról, hogy ezek a csapások Isten népének a gonosz hatalmak öleléséből való kiszabadítását célozzák. Hiszen a szabadítás már megtörtént, de ez nem hárítja el az Istennel szembe fordult világról az ítéletet. Egy másik mozzanatra is szükséges figyelnünk e leírásban. Amikor „nagy, tűzzel égő hegyről" hallunk, önkéntelenül is vulkanikus kitörésre gondolunk. Lehet, hogy e kép megfogalmazásánál a szerző a Vezúvnak arra a 79-ben történt kitörésére is célzott, amely a két virágzó itáliai várost Pompejit és Herculanumot eltemette. Ez a katasztrófa mélyen megrendítette a kortársakat és az emberiség történetének azok közé a borzalmas természeti katasztrófái közé tartozik, amelyek a népek emlékezetébe a legmélyebben bevésődtek. Az egykorú zsidóság e városok pusztulását ítéletnek tekintette, mellyel Isten megtorolta Jeruzsálemnek és a templomnak 70-ben a rómaiak által történt elpusztítását. A 7-12. versekben minden állítmány múlt időben van. Ez is annak a jele, hogy — noha a szerző itt is eszkatológikus ítéletekről beszél — amit leír, nem kizárólag az „utolsó idők"-nek majd valamikor a jövendőben bekövetkező jelei közé tartozik, hanem azt hangsúlyozza, hogy Isten ítéletei minden korban az utolsó időkre előremutató jelekké válnak. Az első trombitaszóval kapcsolatos jelek jégeső és tűz 2. Móz. 9,23-26 leírására mutatnak vissza és az egyiptomi csapásokat idézik az olvasó emlékezetébe. Hogy ezek a „jelek" „vérrel vegyítve" lépnek fel, talán részben a vulkanikus kitöréssel kapcsolatos tüzes esőre, részben pedig olyan jelenségekre emlékeztet, amikor „véres eső" esik. Ma tudjuk, hogy a Szahara finom piros homokját nagy szélviharok igen messzire, északra néha pl. az Alpokig is elviszik és így keletkezik a „véres eső". Amíg 6,8-ban azt olvassuk, hogy az ítélet nyomán fellépő pusztító betegség a lakosok negyedrészét ragadja el, addig most — talán e csapások még borzalmasabb jellegét hangsúlyozva, — azt olvassuk, hogy azok „a föld", ti. az érintett lakott föld, a zöldelő fák, a „tenger" stb. harmadrészét sújtják. A második trombitaszó kapcsán támadt pusztulás leírásánál Jer. 51,25, valamint 2. Móz. 7,20-21 szövegét is felhasználta a szerző. A harmadik trombitaszó kapcsán csillag hull le az égből égő fáklyaként. A csillag jelképes neve „Üröm" s tőle a vizek harmadrésze is ürömmé, azaz keserűsége miatt élvezhetetlenné, sőt (Jer. 9,14-15; 23,15; Jer. sir. 3,19 szerint) gyilkos méreggel fertőzött itallá változik. Zsidó apokaliptikus váradalmak is szólnak arról, hogy az utolsó időben a víz élvezhetetlenné válik és az emberek üdítő italhoz sem jutnak (4. Esdr. 5,9). A keserűvé lett víztől sok ember hal meg, — olvassuk itt is. Végül a jelenet negyedik képe szerint a Nap, a Hold és a csillagok harmadrésze elpusztul, úgyhogy — mint a 9. egyiptomi csapásnál (2. Móz. 10,21-23; vö. Ámós 8,9) — a nappal világosságának harmadrészével csökken, sőt az 107