Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - III. rész. 8,2-11,19. A füstölő áldozat és a hét trombitaszó

éjjel is elveszíti világosságának harmadrészét. A négy trombitaszó nyomán fellépő katasztrófák túlnőnek az egyeseket vagy egyes népeket ért megpróbáltatásokon és kozmikus méreteket öltenek, amint azt Lk. 21,25-26 is kiemeli. Ez külön nyomatékot kap a negyedik trombitaszó kapcsán. Természeti jelenségek, amelyekre a tudomány ma megtalálja a „természetes" okokat, katasztrofális eseményszerűségükkel, mint amilyenek pl. a vulkánok és földrengések pusztítása, vagy megdöbbentő benyomásukkal, mint amilyet pl. a napfogyatkozás kelt, Istenre mutató és figyelmeztető „jelekké" válhatnak és válnak mindenkor azok számára, akik a természetes okokon túl is Isten hatalmában tudják a teremtett világot. 8,13. Egy sas hármas jaj-kiáltása Ezután láttam és hallottam, amint egy sas magasan fent az égen repülve hangos szóval mondotta: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a többi trombitaszók miatt, ha majd a három angyal megfújja a trombitát. Ez a vers a látomásnak egy új, a következő képekre előremutató jelenetét vezeti be. A „láttam", azaz „újból látomásban láttam" hangsúlyozza a következő képek látomás-jellegét, míg az első négy trombitaszóval kapcsolatban a „láttam" nem fordul elő. A sas az ókorban a legfélelmetesebb madárnak és sokszor elkövetkező borzalmak előjelének számított. Annak azonban nincs semmi jele a szövegben, hogy János ennél a képnél a római légiók — a leigázott népek szemében ugyancsak gyűlöletes — sas-jelvényeire akart volna utalni. A sas magasan fenn az égen, pontosabban a zeniten röpül, úgyhogy kozmikus jelenségként válik láthatóvá a föld lakosai, azaz a különféle égtájakon lakó népek számára. Az égbolton végigrepülő sas képe elválasztja a négy első trombitaszóval kapcsolatos jelenetet a következőktől. A háromszoros jaj-kiáltás utal is a következő képekre és azokat még borzalmasabbaknak jelzi a nélkül azonban, hogy a három jaj-kiáltás szorosan hozzákapcsolódnék a még következő három trombitaszóhoz. 9,12 ugyan az ötödik trombitaszó után megemlíti, hogy az első „jaj" véget ért és 11,14 hivatkozik a második jaj-kiáltásra is, de a harmadik jaj-kiáltásról János már nem tesz külön említést. 9,1-12. Az ötödik trombitaszó Ezután az ötödik angyal fújta meg a trombitát. Ekkor csillagot láttam az égből a földre hullani és ez megkapta a kulcsot az alvilág [tárna-] bejáratához. / Ki is nyitotta az alvilág bejáratát és a bejáratból füst jött elő, mint valami nagy kemence füstje, úgyhogy a nap és a levegő elsötétült a bejáratból előtóduló füsttől. / A füstből pedig sáskák jöttek elő a földre és olyan hatalmat kaptak, mint amilyen hatalmuk a skorpióknak van a földön. / Megmondták nekik, hogy ne bántsák a földön se a füvet, se semmit, ami 108 13 13 9,1 2 3 4