Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia és az értelmiség
93 hanem évek millióit vette igénybe. Íme tehát, — mondják — a Biblia téved, megbízhatatlan s ha mindjárt az első lapján téved, akkor mimódon lehet az Isten igéje? Nos, természetes, ha a Biblia első lapján a világ keletkezésének a tudományos leírását várom, akkor azt kell mondanom, hogy a mai tudományos ismereteink megbízhatóbbak és alaposabbak, mint azok, melyeket évezredekkel ezelőtt egy neve szerint ismeretlen zsidó ember képviselt. Kár is ezen vitatkozni. Helytelen az is, amivel keresztyén részről ismételten megpróbálkoztak, hogy valamiképen összhangba hozzák a modern tudományos eredményeket a Biblia első lapjának a tudósításával. Azonban a helyzet helyes, mondjuk úgy „tudományos" felismeréséhez tartozik hozzá az is, hogy a Bibliának és a modern tudománynak ez a szembeállítása helytelen. A Biblia tudósítása ugyan a saját korában összhangban volt az akkori „tudományos" ismeretekkel, azonban akkor sem akart „tudományos" tudósítás lenni a világ keletkezéséről. Eredetileg is a hitnek a hangja szólalt meg benne s olyan kérdésekre adott feleletet, melyekre a „tudomány" és a tudományos kutatás sem akkor, sem pedig ma nem tud feleletet adni. A modern tudományos kutatás feltárhatja a világ keletkezését, felderítheti annak folyamatát és egyes korszakait, rekonstruálhatja, megállapíthatja azokat az okokat, melyek az egyes változásokat előidézték. Ezen túl azonban a tudományos kutatás nem jut el. Talán valószínűsítheti a tudományos kutatás azt is, hogy a mögött a nagyszabású és értelmünk számára szinte felmérhetetlen folyamat mögött, mely a világot létrehozta, kell lennie valami végső, a világon magán kívül fekvő oknak, sőt — hogy emberi nyelven szóljunk, — valami világfölényes intelligenciának. De mit kezdjünk és mit kezdhetünk mindevvel? A világfölényes intelligencia nem Isten, kiváltképen pedig nem az az Isten, akiről a Biblia tesz bizonyságot, hanem emberi elképzelés. Erről az elképzelésről lehet vitatkozni, sok érdekeset írni és állítani, de az elméleten nem jutunk vele túl. A Biblia evvel szemben azt mondja, hogy a világot nem valamiféle végső ok, nem is valamiféle világfölényes intelligencia hozta létre, hanem Isten teremtette. S ez a szó „Isten" nemcsak valami „vallásos" kifejezés, „fogalom" annak a számára, amit objektív tudományos nyelven „végső ok"-nak vagy „abszolutum"-nak vagy valami hasonlónak nevezünk. Mert ez, hogy „végső ok", meg „abszolutum" végeredményben emberi nevek, emberi értelmünk kitalálásai s ha többet csinálunk belőlük, mint emberi fogalmakat, akkor magunk faragunk magunknak bálványokat. Nem annyira gyermekded módon, mint az általunk sokszor nagyon megvetett műveletlen és primitív pogányok valahol a legsötétebb Afrikában, de végeredményben ugyanolyan módszer szerint, modernül, korszerű eszközökkel. Az eredmény is ugyanaz: értelmünk erejével és művészetével finoman kifaragott kép. Ezzel ellentétben a Biblia bizonyságot tesz arról, hogy a