Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia és az értelmiség
A Biblia és az értelmiség. Amióta az evangélikus egyház csak a világon van, mindig a Biblia egyháza volt és akart lenni. Luthernek egyik, sőt talán a legnagyobb jelentőségű reformátori tette az volt, hogy megszólaltatta az írást közérthetően a nép nyelvén. S mindenhol, ahova csak a tiszta evangélium hirdetése elhatolt, a reformátorok egyik legelsőrendű és legfontosabb feladatuknak tartották, hogy az igét az édes anyanyelven hirdessék, és a Bibliát úgy adják az illető nép kezébe, hogy érthesse és olvasni tudja. így szólalt meg nálunk is a Biblia több kísérletezés után az „istenes vén embernek", Károlyi Gáspárnak a tolmácsolásában magyarul s hangzik azóta is ékes magyar nyelvünkön. Benne az Isten szól hozzánk. A Szentírás egy-egy példánya atyáink féltve őrzött drága kincse volt, sokszor titkolták és rejtegették ellenséges szemek elől, de annál szorgalmasabban olvasták és annál nagyobb erőt merítettek belőle az üldöztetések idején. Azután olyan idők következtek, amikor az embereket elkapta a saját tudásuknak és a bölcseségnek a hiúsága. Az értelmük világot átfogó erejét fölébe helyezték Isten igéjének, a tudományokat pedig bíróvá tették a Biblia fölött. Ékkor a Biblia fényessége megtompult látású szemük előtt elhalványodott és nyitott kapui becsukódtak. De a legutóbbi évtizedek szörnyű tapasztalatai ismét megmutatták, hogy mennyire tökélelten az emberi tudás és bölcseség, mennyire vesztébe rohan az ember, ha másra sem hallgat, mint a saját okosságára. Ezért a saját bölcseségüktől megcsömörlött emberek megint hajlandóbbak hallgatni Istenre és kezdik keresni a Bibliában Isten beszédét. Evangélikus egyházunkban ,is kezd erőre kapni ez a belső eszmélés, kezdjük látni, hogy a letűnt nemzedék keresztyénségét materializmus, liberalizmus és hasonló szellemi áramlatok erőtlenné tették. Vágyódunk ismét erőteljesebb, elevenebb életű keresztyén hit után. Egészen önkénytelenül érezzük, hogy az igazi, eleven keresztyénséghez a Biblia nyitja meg az utat. Az utóbbi évtizedekben egyre többen veszik a kezükbe a Bibliát, olvassák és tanulmányozzák, bibliakörök alakulnak szerte az egyházunkban és sokasodnak a csoportok, melyek a Bibliát naponta olvassák. De viszonylag milyen kevesen vannak, akik ezt megteszik! Sokaknál a jószándék az első próbálkozások után megfeneklik. Ügy érzik, hogy a Biblia hét pecséttel elzárt könyv, nem nyitja meg a kapuit. Legfeljebb, ha egyes különösen megragadó részek vagy mondások szólnak hozzájuk érthető nyelven. Tanácstalanok vagyunk, ha a Szentírást a kezünkbe vesszük és irányítást kere-
