Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Egy újonnan felfedezett evangéliumtöredék
88 mint egyedül hiteles tudósítást Jézusról. Különben evangéliumaink nem szolgálhattak volna alapjául a Jézusra vonatkozó egyházi hagyomány további alakulásának és feldolgozásának. Ennek a körülménynek megfontolásra kell késztetnie mindazokat, akik evangéliumainknak Jézusra vonatkozó hagyományanyagát modern kritikai vagy esetleg éppen világnézeti megfontolásokból történeti érték tekintetében lebecsülik. A most felfedezett töredékek jelentősége első sorban az, hogy új bepillantást engednek az evangéliumi hagyomány történetébe és megvilágítják evangéliumaink alapvető jelentőségét Jézusra vonatkozó ismereteink tekintetében. Ez az új lelet is azt bizonyítja, hogy evangéliumaink magukban foglalják mindazt az értékes és megbízható hagyományt, mely az egyháznak Jézusra vonatkozólag az első század második felében birtokában volt. A most közzétett leletek tehát csak újból, új fénnyel világítják meg evangéliumaink páratlan értékét és jelentőségét. Annak a megismeréséhez, hogy ki volt Jézus, mit tanított s mi volt életének tartalma, értelme, csak evangéliumaink vezetnek el. Ez a megállapítás a teológiai tudomány és a történeti kutatás számára igen nagy horderejű és alkalmas arra, hogy végleges leszámolásra késztessen bennünket a történeti kritika sok balvéleményével és tévedésével szemben. De tanulságos a nagyközönség számára is. A természetes emberben nem alszik el az a kíváncsi vágy, hogy megtudjon valamit Jézusról, ami nincs benne az evangéliumokban. Ez a kíváncsiság párosul avval a reménységgel és titkos óhajtással, hogy ily módon lehull a lepel az evangélium titokzatos ábrázatáról s talán előkerül valami olyan adat, amely Jézust leszállítja a közönséges emberek sorába, még akkor is, ha talán valami „rendkívüli" ember marad. Jóhiszemű kísérletek és kimondott csalások többszörösen megpróbálták, hogy ilyesféle Jézusképeknek hitelt biztosítsanak. A most felfedezett evangéliumtöredék, amely közel 1800 esztendőnek a kikapcsolásával közvetlenül vezet el bennünket a második század első felébe, sőt talán az első és második század fordulójára, kell, hogy kijózanítson bennünket minden ilyenféle kísérlettel szemben. Azt a Jézust, akit ez a modern ember, a nagyközönségnek szenzációra éhes kíváncsisága keres, már a második század elején sem lehetett felkutatni. Nem lehetett megtalálni, mert sohasem élt, csak modern tudósok és hitetlen emberek fantáziája találta ki. Valósággal csak az a Jézus élt, aki az evangéliumban szól hozzánk. De evangéliumaink Jézusa annál érthetőbben szól hozzánk, s nemcsak hitelt követel az evangélium elbeszélése számára, hanem még inkább hitet abban, akit az Atya küldött. Erre tanítanak ezek, a valóban szenzációsnak mondható s evangéliumaink mellett mégis eltörpülő, újonnan felfedezett evangéliumtöredékek. (Dékáni székfoglaló, 1936.)