Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Egy újonnan felfedezett evangéliumtöredék
87 ményét adta. Ha tehát a felfedezett papirusz anyaga tartalmi tekintetben függ is kanonikus evangéliumainktól, az elbeszélő mód tekintetében bepillantást enged az evangéliumi hagyományanyagnak evangéliumaink megírása előtti formájába. A töredékeknek viszonylagos „fiatalságuk", illetve másodrendűségük ellenére is van „régies" karaktere. 1 8) Ezek a megállapítások mutatják, hogy e leletnek igen nagy tudományos jelentősége van, noha szétfoszlanak tüzetesebb vizsgálatnál azok a remények, melyeket a kiadók hozzá fűztek. Ezt egy másik megfigyelés még jobban tanúsítja. Ez a töredék a legrégibb tanúja annak, hogy a négy evangélium használatban volt. Ez pedig annál fontosabb, mivel e töredék lelőhelye szerint Egyiptomra utal: a legegyszerűbb feltevés, hogy szerzője itt élt s hogy az egyiptomi keresztyénség használta iratát. Az egyiptomi keresztyénség története kb. a második század utolsó negyedéig szinte teljesen homályban van s keletkezéséről már az ókori keresztyén történetírók, így a negyedik századbeli Eusebius is alig tudott valamit. Ezt az egyik kutató, Bauer göttengeni professzor legutóbb azzal magyarázta, hogy az egyiptomi keresztyénség, mely még az első század folyamán keletkezett, különféle tévtanoknak a hatása alá került volna. Tudjuk, pl. hogy a második század első felében Egyiptom volt a különféle gnosztikus irányzatoknak egyik főfészke. Ezért Bauer szerint az egyházias keresztyénség Egyiptomban csak lassan különült volna el a különféle heretikus irányzatoktól. 1 S) Ez a feltevés azonban a most ismertetett leletek alapján megdől. Mert ezek azt bizonyítják, hogy Egyiptomban a második század elején ismeretesek voltak az evangéliumok, nem volt tehát egyeduralom az eretnek jellegű „Egyiptomi evangélium", illetve zsidókeresztyéneknél az ugyancsak heretikus „Héberek Evangéliuma". Töredékünk szerzője pl. nyilván nagyon jól ismerte a negyedik evangéliumot. Ma tudjuk azt is, — az előadásom elején röviden megemlített egyik leletből, — hogy János evangéliuma már a második század első felében el volt terjedve Egyiptomban. Ez a körülmény arra kényszeríti a tudományos kutatást, hogy az egyiptomi keresztyénség legrégibb történetéről alkotott képét revízió alá vegye. De ennek a részletezése már meghaladná előadásom kereteit. Itt még egy másik szempontot kell hangsúlyoznunk. Ez az új, szenzációsnak ígérkező lelet sem váltotta be azt a reménységet, hogy sikerül Jézusra vonatkozólag új emlékeket felfedezni. Inkább azt mutatja, hogy már a második század elején a ma is használt evangéliumokban volt összegyűjtve mindaz, amit a keresztyénség Jézusról megbízhatóan tudott. Azt, amit evangéliumaink magukban foglalnak, már akkor is úgy ismerték, 1 S) Nagyjában hasonló eredményre jut M. Goguel is id. h ,f l) V. ö. Bauer: „Rechtgläubigkeit und Ketzerei im ältesten Christentum." 1934, 54. k. Ipk.
