Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
76 részben irataiból, részben pedig közvetett módon — nem utolsó sorban a németországi egyházi harcokban a szimpátiát nálunk is maga felé fordító hitvalló front („Bekenntnisfront") révén — állandóan érezhető, sőt talán még növekvőben van. Barth és Asmussen mellett a fiatalabb nemzedék figyel a kimondottan lutheri jellegű teológusokra, Althausra, Elertre és Sassera, és vannak, akik kapcsolatokat tartanak fenn az északi, első sorban svéd teológiai tudományossággal is. Mindez természetesen nem ad lezárt és kerek képet. Fontos volna ezért ebben az összefüggésben azokról a feladatokról is szólni, melyek magyar evangélikus egyházunkban erre az új tájékozódásra várnak. De erre itt nincs sem hely, sem idő. Csak azt az egyet kell kiemelni, hogy a fiatal nemzedék nemcsak teológiai gondolkodásában más, mint az előtte járó, hanem vele együtt másként szemléli egyházunk életkérdéseit is. Ehhez nagy mértékben hozzájárul az a körülmény, hogy erősen az újabb szellemi áramlatoknak a hatása alá került. Ezek ugyan önmaguk közt sem egységesek, de találkoznak abban a meggyőződésben, hogy fel kell számolni a magyarságban, de egyházunkban is a neobarokk korszellemet, mely a súlyos egyházi és magyar problémák megoldását mindenütt gátolja és megköti. A fiatal nemzedék mélységesen átérzi a mai magyarság nagy kérdéseit, az egyke, az aránytalan földelosztás problémáit és a nemzetiségi kérdést. Látja és egyre fokozódó figyelemmel kíséri azokat a törekvéseket, melyek e kérdéseket egyházunkon kívül igyekeznek megoldásra vinni és keresi azokat az utakat, melyek népünk e nagy életkérdéseiben valóban evangéliomi megoldást adhatnának. Ha a mai helyzetet tekintjük, egyházunknak talán különleges feladata van kiváltképen a nemzetiségi kérdés terén. Hiszen egyházunkban biztosítani kell a magyar, német és tót gyülekezetek zavartalan békés együttélését. Ma egyházunkban alig merjük kimondani azokat a kérdéseket, melyeket e helyzet magában rejt. Pedig egyházunk további evangéliomi munkája és az egész magyar nemzettestben betöltendő szolgálata érdekében döntő fontosságú ennek a kérdésnek világos, minden gyűlölködéstől és egyoldalúságtól mentes, igazságos megragadása és evangéliomi megoldása. Ha ezt egyházunk elérné, szolgálatot tehetne vele az egész világ evangélikusságának, sőt az egész keresztyénségnek, mivel alig van még olyan evangélikus egyház, melyben három nemzetiség hasonló módon él együtt. Zárjuk fejtegetéseinket avval az imádságos kéréssel: Vajha megadatnék egyházunknak, hogy Isten Lelkétől ihletett erővel megoldhatná a reá váró nagy feladatokat. (Előadás a felvidéki lelkészek számára tartott konferencián, 1939.)
