Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

Evangélikusság és nemzeti megújulás. Sorsfordulók közepette. Nemzetünk ezeréves története telve van küzdelmekkel. Alig volt olyan emberöltője, amikor békésen dolgozhatott és fejlődhetett volna s ne kellett volna küzdenie, viaskodnia a megélhetésért, sokszor a puszta létért is. Az olyan boldog békekorszak pedig, mint amilyen a kiegyezéstől a világháború kitöréséig terjedő félszázad volt, egyenesen páratlan hányattatásokkal teli történetünkben. Nem hiába keseregnek ma is az idősebbek a „boldog béke" évei után. Amióta ezek a csendes idők elmúltak, visszahozhatatlanul elrepültek, olyan változások forgatagába kerültünk bele, amilyenekről alig-alig tudott valaha nemzedék mesélni. Máskor is történtek sorsdöntő fordulatok egy-egy nemzedék életében, úgyhogy az apák más világban hunyták le szemüket, mint amilyenben felnövekedtek s alig találták magukat bele öreg napjaik életviszonyaiba. De a mi nemzedékünkben átélt változások messze meghaladják a régebbi sorsfordulók arányait. Recsegve-ropogva omlanak össze szemünk láttára régi, megdönthetetlenül biztosnak hitt világok és sokszor úgy érezzük, hogy életünket is feltartóztathatatlanul elkapja a vihar. Ebben a viharban egyesek is, nemzetek is csak akkor állhatnak meg, ha mindenre felkészült erővel állják az idők változásait. Ezért keresi ma minden nép belső erőinek a megújítását és felfokozását, ezért igyekszik minden nemzet hallatlan erőfeszítésekkel előbbre jutni, összefogni meglévő erőit, harccal is új tartalékot biztosítani magának. Nálunk is a nép és a nemzet megerősítéséért folyik a harc már azóta, mióta egy kissé magunkhoz tértünk a Trianon okozta szörnyű vérveszteségből és kábulatból. Régi világ és új rend. Azóta egyre távolodunk a „boldog békeidők"-től s minél inkább távolodunk tőlük, annál erősebben érezzük, hogy veszedelmekkel telt örökséget hagytak ránk. Egyre jobban felismerjük, hogy a „boldog békeidők" csak látszólag voltak boldogok. A jólélő, gondtalanul mulatozó, anekdotázó, tragédiákat és vétkes mulasztásokat, sőt akárhányszor a magyarság és a nemzet ellen elkövetett bűnöket is Mikszáth aranyos humorával takargató, mindent megértő és mindent megbocsátó külszín alatt szaporodtak a feszültségek, halmozódott mindenféle