Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

35 gyúlékony anyag és robbanásig lefojtott erő. Csak kicsiny szikra kellett, hogy az ország lángba boruljon és a feszülő erők robbanásukkal valóban szét is röpítsék Szent István koronájának ezeréves tagjait a szélrózsa minden irányába. A nemzetiségek széthúzó ereje nemcsak kétségbe vonta a magyarság jogát a Kárpátok koszorújában élő népek vezetésére, hanem azt is kétségessé tette, hogy vájjon megvan-e még az ősi erő. A szociális kérdések rendezetlensége, a társadalmi tagozódás korszerűtlen merevsége, régi hibák és mulasztások, melyek más körülmények közt szinte jelentéktelenek lettek volna, egyszerre megannyi feszítő erővé lettek és lehetetlenné tették az együttélést azok számára, akik évszázadok óta ugyanazt a kenyeret ették és osztották meg egymással jó és rossz sorban egyaránt. A sokszor emlegetett „boldog békevilág"-nak ezeket a belső feszültségeit, széthúzó erőit és robbantó tényezőit ma egyre világosabban látjuk. De úrrá még nem lettünk fölöttük. Még nem mondhatjuk, hogy azok a mult letűnt világába tartoznak. Sőt ellenkezőleg, ma is lépten-nyomon tapasztaljuk a hatásukat, sokszor új formában a veszedelmüket. Amióta a három millió nincstelen magyart elkezdették emlegetni, azóta egyre inkább érezzük azt a sürgető és elsőrendű feladatot, hogy kiemeljük őket a nincstelenségből, jobb és igazabb magyar életbe. Hálátlanok volnánk ugyan és igazságtalanok, ha nem akarnók meglátni, mennyi jószándék van az égető kérdések megoldására azokban, akikre az ország a jelenlegi súlyos viszonyok közt sorsát bízta. S nemcsak jószándék van bennük. Az elmúlt két évtizedben a szociális törvényalkotás terén sok minden és sokszor igen jelentős lépések történtek. Ennek ellenére függőben maradtak még égető kérdések, mint a jövedelmek és a vagyon aránytalan megoszlása, a születések állandó csökkenése nemcsak az egyes vidékeken jelentkező „egyke" formájában, hanem országszerte, amikhez azután a kiéleződött zsidókérdés, az Erdély egy részének, valamint a Délvidéknek a hazatérésével újból aktuálissá lett nemzetiségi kérdés és még mások járulnak. Háború és magyar sorsproblémák. Közben Európa belsodródott egy új s az elsőnél is végzetesebb világháborúba. Adjunk hálát azért, hogy eddig a drága magyar vérnek nem kellett ebben a háborúban folynia. De körülöttünk lángokban áll a világ. Senki sem tudja, hogy mit rejt magában a jövendő. Csak egy bizonyos: bármiképen végződjék is ez a szemünk láttára folyó szörnyű mérkőzés, a háború előtti „rend" nem térhet vissza többé. A koreszmék hatása alól egy nép sem vonhatja ki magát. Üj rend alakul majd ki. Mi magunk azt várjuk, hogy a kialakuló új Európa igazságosabb alapokon épül majd fel és jobban számol a kis népek életjogával, mint a letűnőfélben levő világháború utáni „rendezés". Nekünk is az új rendbe kell beleilleszkednünk és fel kell