Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Keresztyénség és magyarság

16 hagyományai szempontjából alakja teljesen ködbe vész és még mitikus eszmei tartalma sincs. A katolikus egyház mégis a magyar ifjúság példaképévé teszi, de nem a magyar jellem, hanem a középkori aszketikus életforma eszményeként. —· A másik szempont, amelyre ügyelnünk kell az, hogy a magyar szentek, Szűz Mária mint Magyarország patrónája mellett töretlen erővel érvényesülnek a katolikus egyházban mindazok a kultuszok és szentek, akik mintegy nemzetközi jelleggel mindenfelé tiszteletben részesülnek, ahol a katolikus egyház megvetette a lábát. A Jézus-szíve kultusz, zarándokhelyek nemzetközi közönségükkel, divatossá tett szentek, mint pl. a „Kis Teréz" nem engedik, hogy a magyar katolicizmusban a magyar vonás túltengő határozottsággal lépjen fel. A magyar katolicizmus minden magyarsága mellett első sorban mégis csak a római egyház vetülete a történeti és földrajzi adottságok között. Hogyan állanak a magyarság kérdése tekintetében a protestáns egyházak? Annyi nyilvánvaló, hogy főként a református egyház olyan szintézisbe került a magyarsággal, melyben a vallásos hit és a nemzeti öntudat tökéletesen egybeolvadt. Ha a református vallást szeretik egyesek úgy emlegetni, mint a „magyar vallás"-t, akkor ennél akár tudatosan, akár tudat alatt valami olyasféle meggyőződés játszik közre, hogy a református vallás illik hozzá leginkább a magyar lelkiséghez vagy felel meg legjobban a magyar karakternek. Akárhányszor lehet még ma is olyan érveléseket hallani, hogy a magyar ember alapjában véve racionalista, irtózik minden misztikus vonástól a vallásosságban és ennek legjobban megfelel a református templom dísztelen, fehérre meszelt, értelmes józansága, melyben minden tisztára van súrolva és nincs hely a színes ablakokon átszűrődő fénynek, a dolgokat félhomályba burkoló titokzatosságnak. Még ha ezt az érvelést nem is fogadhatjuk el helytállónak, akkor is jellemzően tanúsítja a magyar léleknek a reformátussággal való szerves összekapcsolódását. De mutat még annál többet is. Ez a szemléletmód nagyon is észszerűvé teszi a református vallást, elhomályosítja annak eredeti kinyilatkoztatás-tartalmát. Csak azt fogadja el belőle, amit az ész hajlandó belőle elismerni. Az elmúlt négy évszázad folyamán elsősorban a protestantizmus, főként a reformátusság volt a magyar nemzeti törekvések hordozója és ennyiben természetszerűleg olvadt össze szinte elválaszthatatlanul a magyar akarattal. Azonban már az elmondottak is tanúsítják, hogy ennek az ára jórészt a protestantizmus belső elerőtlenedése volt. A liberális gondolkodásmód látta a magyar protestantizmus történeti hivatását abban, hogy az a szabadságeszme hordozója. Bocskay, Bethlen, I. Rákóczi György és Thököly Imre küzdelmeiből a liberális szemléletmód csinált a hitbeli mozzanat háttérbe szorításával „szabadságharcok"-at. Ugyancsak a liberális gondolkodásmód körében született meg az uniós törekvés, mely most mintegy száz éve egybe akarta