Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Jézus feltámadása és a húsvéti hit
132 első gyülekezet. Hirsch -— régebbi feltevéseket követve — azonosítja Jézusnak az „500 testvér előtt" történt, I. Kor. 15, 6-ban említett megjelenését a pünkösdi történettel. (Ez ellen az azonosítás ellen főként az a körülmény szól, hogy a pünkösdi történetben a Szentlélek kitöltéséről van szó, nem Jézus megjelenéséről.) Ezután az „új hit vihara" magával ragadta Jézusnak egyik testvérét is, Jakabot, aki éppen mivel Jézus testvére volt, a gyülekezetben vezető szerepre tett szert. így indult volna el a Jeruzsálemben megalakult gyülekezet az útjára. Megszületett az elhatározás, hogy „repülő missziót" indítanak el egész Izráelhez, hogy hirdessék Jézusnak, mint messiásnak a hamaros újra eljövetelét. Ez az elhatározás ismét egy olyan összejövetelen született meg, amikor az együttlévők látomásuk alapján magukat Jézus kiküldötteinek (apostolainak) vélték (v. ö. I. Kor. 15, 7: „az összes apostoloknak"). Az így megindult misszió alapján alakultak meg az első gyülekezetek Jeruzsálemen kívül. Ezzel — Hirsch szerint — le is zárult az Egyház keletkezése. Az a körülmény, hogy Pál apostol damaszkuszi élményét Jézus 6. megjelenéseként állította a felsorolt öt mellé, Hirsch szerint azt jelenti, hogy az apostol ezzel a pogányokból alakult Egyházat állítja oda az azt megillető helyre az Egyház megalakulásának a történetében. (35—6. lp.) Mind ennek lefolyását Hirsch egészen rövid időre teszi. Erre a konstrukcióra nem szükség sok szót vesztegetnünk. Arról, hogy Péter apostol döntő jelentőségű látomása Galileában ment volna végbe, a forrásaink nem tudnak semmit. Ellenben a forrásaink határozottan állítják azt, hogy a húsvéti történet kezdettől fogva Jeruzsálemhez kötötte a tanítványokat, azok nem csak később vándoroltak oda vissza. Talán valószínűnek látszik az az állítás, hogy rövid idő multán is bajos lett volna már megállapítani, mi történt Jézus holttestével. Semmi valószínűsége sincs azonban annak a feltevésnek, hogy az a zsidó hatóság, amely annyi erélyt tanúsított Jézus elítéltetése kapcsán, gyáván visszavonult volna Jézus feltámadásának a hírére és nem ragadott volna meg mindjárt a kezdet kezdetén minden rendelkezésre álló hatalmi eszközt a mozgalom elnyomására, — ha vízionárius fantasztákkal állott volna szemben. Miért nem tette ezt? Mivel a legnagyobb zavarban volt a miatt a megcáfolhatatlan bizonyságtétel miatt, mellyel a taníványok Jézus feltámadását hirdették. Ha ezt meggondoljuk, akkor látjuk: az Újszövetség tudósítása a húsvéti hit kialakulásáról és az első gyülekezet megalapításáról valószínűbb és életteljesebb, mint Hirsch modern konstrukciója. Ehhez még egy mozzanatot kell hozzáfűznünk. Hirsch az I. Kor. 15-ben található felsorolást úgy értelmezi, hogy abban Jézusnak azok a megjelenései sorakoznak fel, amelyek Krisztus Egyházának a létrejöttét „lezárják". Pál apostol találkozása Damaszkusz előtt Krisztussal azért kap helyet a felsorolásban,
