Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Jézus feltámadása és a húsvéti hit

120 Egyelőre elégedjünk meg avval, hogy a kérdés problematikáját a legfőbb vonásaiban így magunk elé állítjuk. Ne is foglaljunk állást, hanem elégedjünk meg avval, hogy ez előkészíti a következő fejtegetések könnyebb megértését. II. 1. Hogy Hirsch könyvének a tulajdonképeni értelmét és jelentőségét megérthessük, mindenek előtt figyelnünk kell a szerzőt mozgató indítékokra és célkitűzésekre. Hirsch szerint ,,nyílt titok, hogy a teológiai tudomány és az egyház a keresztyén tanításnak és igehirdetésnek egy olyan formáját képviselik, amely a német evangélikus teológiai kutatás történeti felismerésével nincs összhangban." Ezért egyik alapvető feladata a német evangélikus tanítás és igehirdetés megújhodásának, hogy „a tanítást és igehirdetést az igazságnak megfelelő, emberileg becsületes összhangba hozzuk a történeti teológia felismeréseivel" (az előszóból). A tárgyalás folyamán Hirsch többször kifejezésre juttatja és pedig részben igen megragadó formában, hogy milyen súlyos lelki válságokat idézett elő nála a keresztyén tanításnak, melyben nevelkedett, és a történeti belátásoknak és felismeréseknek, melyek lassanként a hatalmukba kerítették, ez a szétágazása, ill. ellenmondása. A válságokat és nehézségeket azonban a szerző legyőzte s ennek ellenére megtartotta Jézusban való hitét. Ez a hit ugyan nem azonos az Újszövetség által hirdetett hittel, de a szerző véleménye szerint mégis csak szerves folytatása az „eredeti", mitológiai képzetektől megtisztított őskeresztyén hitnek. Erre a hitre törekszik Hirsch olvasóit is elsegíteni. Hirsch könyvében tehát a modern ember szólal meg. Az a modern ember, aki elveszítette ugyan „gyermeki" hitét, azonban mégis csak ragaszkodik a hitéhez. Persze az alatt a feltétel alatt, hogy hite összhangban van értelmi belátásával. Lássuk, mire jut ez a tipikusan modern ember. 2. Hirsch a fentebb röviden vázolt problematikából indul ki és a történeti kritika eszközeivel veszi boncoló kése alá a Jézus feltámadására vonatkozó hagyományt. Véleménye szerint a) Márk tudósítása azért csonka, mivel azt, ami egykor még Márk 16, 8-on túl az elbeszéléshez tartozott, valamiféle „egyházi olló" lenyeste. Hirsch t. i. feltételezi, hogy az elveszett tudósításban a Jézus feltámadására vonatkozó hagyomány olyan módon jutott kifejezésre, hogy az a későbbi egyházi tanítással ellenkezett s ezért volt azt szükséges lenyesni (3. lp.). Rövidség okáért mindjárt itt kénytelen vagyok rámutatni Hirsch feltevésének teljes valószínűtlenségére. Fentebb említettem, hogy a másik két szinoptikus evangélium vizsgálata valószínűvé teszi, hogy ez evangéliumok szerzői nem ismertek a mainál teljesebb Márk tudósítást. Akkor pedig, amikor Máté és Lukács evangéliumai