Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Jézus feltámadása és a húsvéti hit
121 keletkeztek, a Jézusra vonatkozó hagyomány erősen cseppfolyós állapotban volt. Ez maga is teljesen valószínűtlenné teszi azt a feltevést, hogy Márk evangéliumát valamiféle egyházi tényező (hol lett volna akkor ilyen átfogó tekintéllyel biró tényező!) megcsonkította, ill. megcenzurázta volna. b) Hirsch kritikai vizsgálódásainak másik kiindulópontja Pál apostol tudósítása (I. Kor. 15, 3—8.). Jézusnak Pál apostol által említett megjelenését Péter és Jakab előtt az evangéliumok nem mondják el. Itt mindenesetre különbség van Pál apostol és az evangélisták tudósítása közt. Hirsch azonban feltételezi, hogy Jézus megjelenése Péter apostol előtt az elkallódott Márk-szövegben volt leírva s lehetőnek tartja, hogy ez a hagyomány álcázott formában még valahol megtalálható az evangéliumok elbeszélésében. Ehhez mindjárt még két mozzanatot kell hozzáfűzni. I. Kor. 15, 3—S nem tesz említést Jézus sírjáról. Hirsch ezt úgy értelmezi, hogy Pál apostol vagy nem tud arról a hagyományról, hogy Jézus sírját húsvét reggelén nyitva találták, vagy pedig nem tartja ezt a hagyományt megbízhatónak (27. I d .). — Itt is mindjárt röviden meg kell jegyezni azt, hogy Pál apostolnak e szavai: „meghalt, eltemettetett, harmadnapon feltámadott", szükségképen magukban foglalják a „nyitott sírt" is. Az egész őskeresztyénség hite Jézust olyan értelemben tudta feltámadottnak, hogy Jézus elhagyta a sírt. A kétféle tudósítást tehát teljesen lehetetlen olyan formában elválasztani és egymással ellentétbe hozni, ahogy azt Hirsch teszi. A másik mozzanat, amit meg kell említeni, a következő. Hirsch hangsúlyozza, hogy az I. Kor. 15, 3—8 tudósításában nincs szó Jézus mennybemeneteléről. Ennek a következtében Jézus úgy jelenik meg, mint aki már elragadtatott Istenhez a mennyei dicsőségbe. Ezzel szemben az evangéliumok tudósítása a Feltámadott megjelenéseiről úgy szól, hogy Jézus kijővén a sírból még útban van a mennyei dicsőség felé. Tegyük itt is mindjárt hozzá, hogy Hirsch túlságosan messzemenő és megengedhetetlen következtetést von le abból a körülményből, hogy a Pál apostol által közölt tradíció nem szól a mennybemenetelről. Ez a következtetés még akkor sem helytálló, ha figyelembe vesszük, hogy az apostol a Feltámadott felsorolt megjelenéseivel egy sorba helyezi Jézusnak Damaszkusz előtti megjelenését. Jézus a Csel. elbeszélése szerint is úgy jelent meg Pálnak, mint aki már a mennyei dicsőségből száll alá. Lukácsnál ennek ellenére is megvan a különbség a Feltámadottnak a húsvéti történet kapcsán leírt megjelenései és a Damaszkusz előtti megjelenése közt. Pedig az utóbbit Lukács is szemmel láthatóan egy sorba helyezi Jézusnak azokkal a megjelenéseivel, amelyeket a húsvéti történet folyamán ír le. (Nem helyezi a Damaszkusz előtti megjelenést egy sorba pl. István vértanú látomásával!) — Ehhez tegyük hozzá még azt is, amit hiszen még más összefüggésben
