Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Jézus feltámadása és a húsvéti hit
j 119 megjelenéséről szóló történetet közli (nagy halfogás, Pétert visszahelyezi Jézus apostoli méltóságába; Ján. 21, 1—23.). Lukács és János evangéliumának az elbeszélése rokon egymással, mivel mindkettő, a Feltámadott jeruzsálemi megjelenéseiről tud (leszámítva Ján. 21-et, mint függeléket). Azért e tudósításokat röviden „jeruzsálemi tradíció"-nak szokták mondani, ellentétben az ú. n. „galileai tradíció"-\a\, mely a Feltámadottnak csak Galileában végbement megjelenéseiről tud (Márk 16, 7; Máté 28; Ján. 21.). 2. Ha a reánk maradt hagyományanyagot kissé közelebbről szemügyre vesszük, akkor az első és legkézenfekvőbb feladatnak látszik, hogy megvizsgáljuk: mennyire van összhangban Pál apostol tudósítása az evangéliumok elbeszélésével. Erre nézve a következőket lehet megállapítani: a) Pál apostol a Feltámadottnak hat megjelenését sorolja fel (1. Péter apostol, 2. a „tizenkettő", 3. az 500 testvér, 4. Jakab, 5. az összes apostolok, 6. Pál apostol előtt). Ezek közül Jézusnak Péter apostol előtt való megjelenését megemlíti ugyan Luk. 24, 34., azonban az evangéliumi tudósítások Jézusnak ezt a megjelenését, melyet Pál apostol első helyre tesz, nem írják le. Ján. 21 talán ennek a történetnek egy késői változata. — Jézusnak a „tizenkettő" és „az összes apostolok" előtt történt megjelenését talán azonosítani lehet a Luk. 24, 36—49. és Ján. 20, 19—23., ill. Máté 28, 16—20. alatt található elbeszélésekkel. Egyébként azonban a Pál apostol felsorolásában található többi esetekről — kivéve a Pál apostol előtt Damaszkusz kapui közelében történt megjelenést — nincs tudósítás. Miért hallgat ezekről az evangéliumi hagyomány, holott Pál apostol előadása nyilván tanúsítja, hogy azokról volt tradició? b) Az evangéliumi elbeszélésben foglalt tradició nyomát hiába keressük Pál apostolnál, — eltekintve természetesen a fentebb említettektől. Pál apostolnál nincs utalás a nyitott sírra és az evangéliumi tudósításban olyan nagy szerepet játszó aszszonyokra. Hogy Pál apostol nem tesz említést az asszonyokról a gyülekezeti hagyomány által formált s így némileg hitvallásszerű tudósításban, azt azzal is törekesznek magyarázni, hogy a zsidó jogszokás szerint asszonyok általában véve nem tanúskodhatnak a bíróság előtt s így tanúskodásukat ilyen hitvallásszerű tudósításban el kellett hagyni. Hogy ez kielégítő szempont-e a különbség indokolására, azt nagyon bajos eldönteni. c) Pál apostol azt mondja, hogy a Feltámadott „megjelent" (görögül ώφθη I. Kor. 15, 5 kk.). Ugyanezt a kifejezést használja alkalmilag az evangéliumi tudósítás is: Luk. 24, 34. De előfordul ez a kifejezés az Újszövetségben — nevezetesen Lukácsnál — olyankor, is, amikor nyilván látomásról (vízióról) van szó: Luk. 1, 11; Csel. 16, 9; v. ö. Máté 17, 3; Márk 9, 4; Luk. 9, 31. Vájjon nem mutat-e ez a körülmény abba az irányba, hogy a Feltámadott megjelenéseinél vízióról van szó s hogy ezt az újszövetségi írók — legalább részben — még tudták?
