Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
105 tani. Amikor pl. némelyek „dogmamentes" keresztyénséget és egyházat követelnek, akkor meg akarják ugyan tartani az egyházat, de elvetik a Krisztus-hitet. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen követelésekkel kiszabadítják az egyházat a Biblia gyámságából, béklyóiból, és utat nyitnak a korszerű, modern vallásosságnak. A valóságban azonban az ilyen törekvések nemcsak a Bibliát vetik el, hanem aláássák az Egyházat is. A Biblia ellen folytatott harc mindig, szükségképen az Egyház, sőt a keresztyénség elleni harccá lesz. Ezt állandóan megfigyelhetjük azoknál a vallásos áramlatoknál, melyek függetleníteni igyekeznek magukat a Szentírástól. Ebben az összefüggésben különösen két mozzanatra kell rámutatnunk. 1. Egyik azokban a nagyon sokrétű és különféle formákban megnyilatkozó áramlatokban áll előttünk, melyek a vallás és a hit végső forrásává és mértékévé az ember belső átélését, röviden az „istenélményt" teszik. Legszélsőségesebb formájában ez a kegyesség mint misztika jelentkezik: az ember valahol tudatának a legmélyén, életének a legelrejtettebb és legtitokzatosabb ősforrásánál éli át az istenséget. Mert — e szerint a gondolkodás szerint — minden ember lelkében ott rejtőzik az örök „isteni szikra", mely képessé teszi őt arra, hogy közvetlenül, mindenféle idegen elem kiküszöbölésével kapcsolatba kerüljön az istenséggel s azt átélje. így átélhetjük az istenséget a természet csodás világában, az emberi szellem és művészet nagyszerű alkotásaiban, az erkölcsi törvény kérlelhetetlen nagyszerűségében, a gondolat csodálatos mélységeiben stb. Misztikus átélés eszközévé lehet az önmagába bezárkózott embernek a világvalóságtól elszakadt meditációja éppen úgy, mint valami orgiasztikus tánc, melyben a rajongó lélek eksztázisba lendül át; az élet és a világvalóság titokzatos mélységeit feltáró zene, (pl. Beethoven IX. szimfóniája), éppen úgy, mint a technika alkotásainak csodálatos ritmusa, ha az ember az abszolutumnak az értelem hatalmába került csodálatos megnyilatkozását fedezi fel benne. Sőt misztikus átélés forrásává lehet a Szentírás akárhány igéje is vagy pl. az oltári szentség, ha az lelkünk formáló tényezőjévé válik és ha azt arra használjuk fel, hogy általa lelkünk „nemesebb" részei telítődjenek az istenséggel. A mai ember vallásossága igen erősen hajlik a misztika felé: természetrajongás, nagy emberek kultusza, a különféle valláspótlékok, mint pl. antropozófia, teozófia, okkultizmus stb., melyekkel a mai világban mindenfelé lehet találkozni, mind valamilyen formában a misztikus átélésre támaszkodnak és azt használják fel, hogy kielégítsék a mai ember olthatatlan vallásos szomjúságát. Mert a mai emberben is benne ég kiirthatatlanul a vágy Isten és a Vele való közösség után. Ha ezt a vágyat nem elégítjük ki az egyházon belül, akkor menthetetlenül a babonának, a valláspótlékoknak és a különféle világnézeti áramlatoknak a rabságába kerülünk.