Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
101 Az Újszövetségben foglalt 27 hosszabb, rövidebb irat közül csak a Jelenések könyve lép fel avval az igénnyel, hogy a Szentlélek sugallatára keletkezett, hogy — amint mondani szoktuk, — „inspirált" irat. Ellenben pl. Lukács evangéliumának a bevezető soraiban azt olvassuk, hogy a szerző „szorgalmasan végére járt" mindannak, amit megírt. Azoktól, „akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének", tudakolta meg, amit elmondott (Luk. 1, 1—4.). Lukács a történetíróhoz hasonlóan jár el s olvasóinál arra tart igényt, hogy írását úgy olvassák, mint a megbízható krónikás szavahihető elbeszélését. Pál apostoli felelősséggel írja a leveleit, bennük utasításokat ad és rendelkezik: vitás kérdésekben keresi a helyes döntést, ha lehet Jézus szavára hivatkozva, mint pl. a házassági elválás kérdésében (I. Kor. 7, 10.). Tudatában van annak, hogy mint „Krisztus szolgája" apostoli tisztében Urának megbízásából jár el (pl. v. ö. I. Kor. 5, 3—4.), azonban ennek ellenére sem nyilvánítja írásait, leveleit isteni döntéseknek, rendelkezéseknek, vagy a Szentlélek által adott kinyilatkoztatásnak. Az Egyház mégis felismerte, hogy az apostoli levelek Isten gondoskodásából a kinyilatkoztatás gazdag kincseit őrzik és közvetítik állandóan számunkra. Az Egyház vidékenként eltérő módon különböző eszközök igénybevételével, de végeredményben nagy egyhangúsággal állapította meg azokat az iratokat, melyeket az Ótestámentomban összegyűjtött szent iratok mellé mint Újszövetséget fogadhatott el. Az a mód, ahogyan a Biblia létrejött, tanúsítja, hogy Egyház nélkül nincs Biblia. De nemcsak a Biblia létrejöttéről — tehát történeti szempontból — áll az, hogy Egyház nélkül nincs Biblia, hanem áll belső, tárgyi tekintetben is. Mindig az Egyház számára tárul fel, hogy az írásban Isten igéje szól hozzánk, mivel az írás Istennek üdvösséget szerző kinyilatkoztatását tanúsítja és hozza. Mi egyes keresztyének, mint az Egyház tagjai, mint a keresztség által a Krisztus hatalmába került hívek, mint az Ő választottai vesszük kezünkbe, olvassuk, tanuljuk és hallgatjuk az igét. Mert az Isten igéje mindig az Egyházban szól. Ha valaki hitetlenül, az Egyházon kívül veszi a kezébe a Szentírást, akkor az különféle, származás, tartalom és keletkezési körülmények szerint nagyon eltérő iratok gyűjteménye. Van közte olyan, amely eredetileg esküvő alkalmával előadott énekeket, ill. szerelmi dalokat tartalmaz („Énekek éneke"), van olyan is, amely „a kétkedő felvilágosodás és fáradt rezignáció szellemét" árasztja (a „Prédikátor könyve"). 1) Eszter könyve telve van gyűlölettel a nem-zsidó népekkel szemben, róla már Luther azt mondotta, hogy a könyvre „annyira haragszik, hogy szívesen látná, ha egyáltalán nem létezne; mert nagyon is zsidó ') V. ö. Eissfeldt: „Einleitung in das Alte Testament", 1934, 553. lap.
