Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
102 szellemiséggel van tele és egészen pogány jellegű". 2) A Biblia első lapján elbeszélt teremtéstörténet nem egyeztethető össze azzal, amit a természettudományi kutatás megállapított a világ keletkezéséről. Hibás dolog, ha a Genesis elbeszélésével minden áron összhangba akarjuk hozni a geológiai és paleontológiái kutatás eredményeit, illetve ezeket bele akarjuk magyarázni a teremtéstörténet szövegébe. A Bibliában foglalt történeti adatok közt vannak olyanok, melyek a kritikai kutatás világításában nem bizonyulnak helytállóknak. Ez nemcsak az Ószövetségben fordul elő. A Csel. 15-ben közölt adatok az ú. n. apostoli konventre és a vele kapcsolatos körlevélre vonatkozólag sem egyeztethetők össze maradéktalanul avval, amit Pál apostol Gal. 2-ben ír ugyanerről a találkozásról. Ezeket a megfigyeléseket még szaporítani lehetne. Keresztyén körökben sokáig nem voltak hajlandók elismerni ezeket a tényeket s különféle szempontok segítségével igyekeztek fenntartani a hagyományos nézeteket. Még ma is vannak sokan, akik az . ilyesféle megnyilatkozásokat és megállapításokat a „hitetlen" teológia hamis, vagy legalább is megtévesztő állásfoglalásának tekintik, s úgy vélik, hogy a tudományos kutatás lezárt eredményeit tagadni kell, ha azok ellentétbe kerülnek a Bibliával. Azonban kétséges, hogy vájjon valóban a Biblia értelmében vett hitnek lehet-e mondani, ha valaki tényszerű igazságok elől elzárkózik, csak hogy ne kerüljön ellentétbe a Bibliával. Mert könnyen lehet, hogy nem a tudományos kutatás eredményeiben, de nem is a Bibliában van a hiba, hanem abban, aki hitével olyan dolgokhoz ragaszkodik s hitét olyan dolgokhoz köti, melyek eredeti és tulajdonképeni értelmük szerint nem is tartoznak hozzá a hithez. A felsorakoztatott és — mint említettem, — még szaporítható tények azt mutatják, hogy a Biblia az Egyházon kívül nem Isten igéje, hanem nagyon különféle jellegű és nagyon különféle értékű történelmi dokumentumok gyűjteménye. Lehet az Egyházon kívül a Biblia az emberiség sokrétű és hihetetlenül elágazó vallástörténetének egyik megragadó fejezete is, de nem kinyilatkoztatás. Sőt lehet az is, hogy az emberi gondolkodás a Bibliát az emberiségre veszedelmes, sőt kárhozatos babonák, balvélemények tárházának minősíti s a legvadabb harcot indítja ellene. Az ókori Kelsostól és a bibliai szent iratokat elkobzó római császári rendeletektől fogva a bolsevizmusig ismételten találkozunk ilyen állásfoglalásokkal. Mindebből megérthetjük, hogy a Bibliának nem önmagában, mintegy elvonatkozva a használatától van tekintélye. Iratainak és magának a Bibliának a szentírás-jelleget nem valami a Bibliától függetlenül megállapítható ténykörülmény kölcsönzi, hanem az Egyház. Kinyilatkoztatássá a Biblia nem önmagában, a használatától függetlenül, hanem azáltal lesz, hogy a Szentlélek a) V. ö. Eissfeldt id. h. 556. lap.
