Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
98 életünk körül valami nincs rendben. Ezt az Isten nélküli, vele szembefordult, neki engedetlen életet jelöli meg a Biblia avval a sokszor emlegetett, sokaknak unalmas névvel: „bűn". Mikor Isten megszólít bennünket, egyszerre világossá lesz életünknek ez az alapvető nyomorúsága, világossá lesz előttünk a bűn kegyetlen valósága, világossá lesz előttünk a mi bűnünk, az, hogy mi is Isten nélkül élünk, egész valónkkal engedetlenek vagyunk iránta. A Biblia ezért beszél oly sokat a bűnről. De ha Isten nem tenne egyebet, mint hogy megszólításában feltárná elesett, elveszett voltunkat, akkor csak annál mélyebbre taszítana bele a halál borzalmaiba. Isten azonban akkor, amikor megszólít bennünket, ki is akar ragadni elesett állapotunkból, újra lábra akar állítani, új életet akar belénk önteni. Ezt cselekszi Isten Jézus által. „Aki az én beszédemet hallja, — mondja Jézus, — és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van" (Ján. 5, 24.). Isten azon az igén keresztül újítja meg az életünket, teremt ujjá bennünket, mely a Bibliában szól hozzánk. Csodálatos és hihetetlen ez. A Biblia üzenete ma is bolondság és botránkozás sokak szemében, mint ahogy azt már Pál apostol megmondotta (v. ö. I. Kor. 1, 18. kk.). Azért tudunk olyan nehezen Bibliát olvasni, azért olyan érthetetlen, olyan idegenszerű és olyan megfoghatatlan a számunkra, mivel valahol, a szívünk mélyén ott ül a dacos kevélység és a fölényes elbizakodottság, mely botránkozásnak, öreg asszonyoknak való mesének és bolondságnak tartja az írás üzenetét. Ezt az ősi gyanakvást és hitetlenséget nem is tudjuk a saját erőnkkel kitépni a szívünkből. De Isten kezében vagyunk mindannyian, Ő átsegít ezen a legnagyobb nehézségen is. Ezt ne úgy értsd, hogy most már minden mindegy. Ne gondold, hogy most várnod kell, amit Isten cselekszik. Mert Isten már cselekedett. Lehet, hogy egészen esetleges körülmények, valamiféle ígéret, mely elől nem térhettél ki, vagy valami más véletlen ok hozott ide. De itt, ezen a konferencián, a bibliamagyarázaton, előadásokon keresztül máris szólt hozzád Isten. Ezen az előadáson keresztül is szólt hozzád, bármilyen tökéletlenek voltak az én emberi szavaim. Most rajtad a sor, hogy hazamenj és csendben ülj le a Bibliád mellé, türelemmel figyelj a szavára, küzdd le a nehézségeket és mondjad imádkozva, mint egykor Sámuel: „Szólj, Uram, mert jól hallja a te szolgád!" Akkor nem veszett kárba rajtad ez a nap, akkor egyre inkább megújul az életed. Meglásd, hogy könnyebbé is válik akkor az élet baja, küzdelme és terhe. Meglásd, akkor megtelik a te életed is olyan örömmel, amilyenről eddig nem tudtál, olyan örömmel, amilyet a világ nem adhat. Akkor találsz rá igazán önmagadra. A Biblia, az Isten igéje oldja meg a te életednek a megoldatlan, fájdalmas kérdéseit is. Fogadd el az útbaigazítását, hallgass a szavára! fElöadás az evangélikus értelmiség számára Újpesten, 1941. március 25-én rendezett konferencián.)
