Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

37 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 az utat elzárta. Isten szerzi a megbékélést és kiengesztelést. Nem úgy, hogy önmagát „kibékíti": erre neki nincs szüksége, mert teljességgel szeretet (I. Ján. 4, 16). De nem is úgy, hogy bennünket mintegy felvilágosít arról, hogy hiszen úgyis szeret. Nem, a szent Isten Fiát adja halálra. Így lett Krisztus életünk ura s így újítja meg életünket. Isten így ment meg, azaz üdvözít bennünket „az ő életével", azaz úgy, hogy örökkévaló életét közli velünk, részeltet abban minket s így az ö élete lesz úrrá, hatalmassá rajtunk. Immár tehát dicsekszünk, de Istennel és Krisztus által, mert tőle nyertük a kiengesztelést, ő adja a megbékéltetés ajándékát, Ő vezet el bennünket oda, hogy teljes valónkkal dicsőíthessük Istent és így „dicsekedjünk" vele. 5, 12—21: Krisztus az egész világ üdvössége. Nos tehát, amint egy emberen keresztül tört be a világba a bűn és a bűn által a halál... Ily módon a halál minden emberre átterjedt, mivel mindannyian vétkeztek. A törvényadás előtt is volt ugyan bűn a világban, azonban a bűnt nem lehet beszámítani, ha nincs törvény. Sőt a halál uralkodott Ádámtól fogva Mózesig azokon is, akik nem úgy vétkeztek, törvényt megszegve, mint Ádám. [Ádám] ősképe az eljövendő [messiásnak]. A kegyelmi ajándéknál azonban nem az a helyzet, mint a véteknél. Mert az egy [Ádámnak] a vétke révén ugyan meghaltak a „sokak", azonban Isten kegyelme és az egy Embernek, t. i. Jézus Krisztusnak a kegyelmi ajándéka még sokkal nagyobb bőséggel áradott el a „sokak"-on. Az ajándéknál nem áll elő ahhoz hasonló helyzet, mint amikor az az egy valaki vétkezett. Mert az ítélet egy [ember vétke] alapján lett kárhoztató ítéletté, a kegyelmi ajándék azonban sok vétek alapján igaznak nyilvánítást eredményezett. Annak az egy [embernek] a vétke révén a halál uralomra jutott azon az egy [emberen] keresztül. De még sokkal inkább uralkodnak majd ama életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik kimondhatatlan bőséggel részesülnek kegyelemben és az igazság ajándékában. Tehát: amiképpen annak az egy embernek a vétke miatt minden emberre kihatott a kárhoztató ítélet, ugyanúgy Annak az Egynek az üdvösséges cselekedete meghozta az életet adó igaznak nyilváníttatást minden embernek. Mert ahogyan annak az egy embernek az engedetlensége által a „sokak" bűnösöknek minősültek, ugyanúgy Annak az Egynek az engedelmessége révén is igazaknak minősülnek majd a „sokak". A törvény pedig közben lépett be [a világba], hogy megsokasodjék a vétek. De ahol megsokasodott a bűn, ott még sokkal nagyobb bőséggel áradott el a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halálban, úgy a kegyelem is uralkodjék igazság által örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. A megelőzőkben az apostol az olvasó szeme elé állította az Isten igazságának, az Istennel való megbékélésnek (kiengesztelésnek) s mindebben a kegyelemnek a mérhetetlen gazdagságát. Most mind ennek az alapján, az előzőknek