Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

17. A tizenkettő elhívása - 3,13-19 sának ideje jött el. Benne Isten gyógyító és mindent megújító hatalma van jelen. Jézusnak ezt a páratlan „rangját" jelöli az „Isten Fia" cím (vö. 1,11 magyarázatát). 12 Jézus azonban elnémítja a kiáltozó démoni lelkeket. Nem akarja, hogy istenfiúi méltósága a csodák révén legyen „ismertté", „nyilvánvalóvá" (φανερός —phaneros). A hallgatási parancs itt is, mint mindenütt, túlutal a konkrét eseményeken Jézus útjának végső célja, a kereszt felé. Csak ott tűnik majd ki (15,39), hogy ki az, akinek gyógyító, szabadító hatalma mindenkit magához vonz. A csónak-motívum (9.v.) mellett különösen ez a hallgatási parancs mutatja Márk teológiai szándékát. A szummárium hagyományos anyagának, mint általában a Márk előtti csodahagyománynak, az a krisztológiai tendenciája, hogy a csodákkal, démonűzésekkel közvetlenül hirdesse Jézus istenfiúságát. Márk a hallgatási paranccsal megfosztja a csodákat közvetlen krisztológiai jelentőségüktől. Számára ez a korrigáló vonás a legfontosabb. Ezért nem is említi külön, bár a szöveg feltételezi, hogy Jézus kiűzte a tisztátalan lelkeket (vö. 1,34). A Jézushoz tóduló sokaságban, mint láttuk, már feltűnik a Jézust követők seregének, az eljövendő egyháznak a képe. A démoni csoda-krisztológia elutasítása után ez az utalás még konkrétabb lesz a következő szakaszokban. 17. A tizenkettő elhívása: 3,13-19 (Mt 10,1-4; Lk 6,12-16) (13) És felmegy a hegyre és magához hívja azokat, akiket δ akart, és odamentek hozzá. (14) És rendelt tizenkettőt, hogy legyenek vele és hogy elküldje őket, hogy prédikáljanak (15) és hatalmuk legyen kiűzni a démonokat. (16) És kirendelte a tizenkettőt, és Simonnak a Péter nevet adta, (17) és Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét és a Boanerges nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai, (18) és Andrást és Fülöpöt és Bertalant és Mátét és Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, és Taddeust és Simont, a Kananeust (19) és Júdás Iekariótest, aki őt kiszolgáltatta. Vö. Prőhle, Lukács 107k Ipk. A tizenkettő elhívása tovább fokozza a kontrasztot a negatív kicsengésű (3,6) vitabeszéd-sorozattal szemben. Hiába vetették el az Isten új kinyilatkoztatását hozó Jézust a zsidó kegyesség vezetői. Ezzel csak saját ítéletüket pecsételték meg. Jézus nem marad egyedül. Mindenhonnan özönlenek hozzá az emberek (3,7—12), és a sokaságból Isten új népe formálódik Jézus körül. Ennek magva, mintegy a kristályosodási pontja a tizenkettő. J. Wellhausen óta (1911) máig előfordul az a vélemény, hogy a tizenkettő kiválasztása nem a történeti Jézusra megy vissza, hanem az a húsvét utáni zsidó ős63