Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

16. Jézus mindenkié! - 3,7-12 Ez a második ún. nagy szummárium. Szerepe összekötő, átvezető s egyben az események történeti folyamatosságát fejezi ki. Visszafelé tekintve éles kontrasztot jelent: a zsidó kegyesség által elutasított és halálra szánt (3,6) Jézus legyőzhetetlen hatalommal vonz magához mindenkit. Ez a kontraszt gyakran visszatér Márknál. Előre tekintve a következő események hátterét, perspektíváját jelzi. A szóhasználat arra vall, hogy Márk hagyományos anyagot formál. A szummárium tehát mint sűrítő hagyományforma nem Márk sajátja. Annál fontosabb a márki jellegzetességekre figyelnünk. A hagyományos anyag valószínűleg csak a Jézushoz tóduló sokaságról és Jézus gyógyításairól, démonűzéseiről szólt. 7 Több kutató szerint Jézus a farizeusok és Heródes-pártiak gyilkos terve (3,6) elől menekül, vonul vissza a tengerhez. Ez az értelmezés azonban csak Mátéra illik. Márknál Jézus sohasem menekül ellenségei elől. Az αναχωρειν = anachórein (= visszavonul, visszatér, elmegy, eltávozik) itt inkább a korábbi tengerparti jelenetekre utal vissza (1,16; 2,13). Jézus ismét a „tengerparton", vagyis az eszhatologikus kinyilatkoztatás helyén van. Ugyanezt hangsúlyozza Galilea kiemelt említése (vö. 1,9.14.16.28.39). Vele vannak a tanítványok, akik majd a kinyilatkoztatás első tanúi lesznek húsvét után. De nem csak ők „követik" Jézust, hanem egy nagy galileai sokaság is, akiknek földjén a kinyilatkoztatás történik. A tanítványok tehát mintegy kezdeti magját jelentik a Jézust követők seregének. 8 Sőt Galilea határán sem áll meg Jézus kinyilatkoztatásának híre, hanem feltartóztathatatlanul terjed az égtájak felé. S a továbbadott hír („mert meghallották") Jézushoz vonz mindenkit. Jön Júdea és Jeruzsálem népe, amely egykor Keresztelőt kereste fel a pusztában (1,5). Jönnek délről (Idumea), keletről (Jordánon túl = Pérea) és északról (Tirusz-Szidón). Ez utóbbi helyeken Jézus és Márk korában is mindenütt laktak zsidók is, pogányok is. Nincs megkülönböztetés! Jézusnál mindenkinek helye van. Ő mindenkié! - Érdekes megfigyelés, hogy az itt felsorolt helyeket Márknál később maga Jézus is felkeresi (E. Schweizer). Itt tehát Márknak - a pogány világ felé táguló - földrajzi perspektíváját látjuk. Jézus mindenkit mozgásba hoz. Mindenkit keres! 9 Az egyre szaporodó sokaság nagyszabású leírása azonban megtorpan. Jézus tanítványaihoz szól(!) és egy csónakot kér. Vagyis a visszavonulás útját keresi. 10 Mert bár a csodák Jézus gyógyító hatalmában részesítik azokat, akiket a betegség „ostorként" (μαστιξ = mastix) sújt, de nem tárják fel mindenestől Jézus személyének igazi titkát. Aminthogy a csodára vágyó sokaság sem jelent még tanítványi gyülekezetet. 11 Csak - a megszállott emberekkel azonosított „tisztátalan lelkek" tudják, hogy Jézus az Isten Fia. Leborulnak Jézus előtt s kiáltoznak, mert tudják, hogy számukra eljött a végső pusztulás ideje. Ez a mitologikus leírás, amit persze Márk is oszt, egyszerűen azt fejezi ki, hogy Jézus nem egy a csodatévők, ördögűzők sorában, hanem általa Isten végső kinyilatkoztatá62