Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

14. Szombat?-2,23-2

8 egy heti böjt napja volt a keresztyéneknek, péntek, és ennek a korábbi gyakorlatnak a nyomát őrzi Márk szövege. így a régivel összeférhetetlen „új", amire a záróversek céloznak (21k), abban állt, hogy a keresztyének egy új napot választottak a böjtölésre. Persze a böjt így is megmarad, s ez mutatja, hogy milyen messze vagyunk itt már a szakasz kiindulásától, ahol még a tanítványok egyáltalán nem böjtölnek s Jézus ezt megindokolja. - Magam még egy lehetőségre gondolok. Márk talán nem hetenként (vagy évenként) ismétlődő pénteki napokra gondolt, hanem arra az egyetlen péntekre, amelyen Jézus „elvétetett", tehát meghalt. Ez a nap valóban nem volt „lakodalom" a tanítványok számára, hiszen nem volt velük a „vőlegény". Talán a böjtölést is szimbolikusan érti itt: nélkülözték Jézust, a „kenyeret" (vö. 8,14 magyarázatát!). Ha ez a megoldás helyes, akkor Márk konzekvens marad egész koncepciójához és magához Jézushoz, aki bizonyára nem gondolta ideiglenesnek a böjt mellőzését, és aligha szólt tanítványainak egy később lehetséges kompromisszumról. Éppen ezt mutatja a két záróvers. 21—22 Jézus kettős hasonlata persze nem a böjt konkrét kérdésére vonatkozik, hanem általában jellemzi Jézus egész művét a zsidó kegyességhez való viszonyában. Önmagában egyik hasonlatnak sincs vallásos vonatkozása, hanem mindegyik egy-egy foglalkozási ág szabályát közli szakszerűen. Lehet, hogy Jézus a profán népi bölcsesség-mondások anyagából merít. Érdekes, hogy Jób 13,28 (LXX)-ban is együtt szerepel a pusztuló tömlő és ruha. Közvetlen kapcsolatról azonban aligha lehet szó. A hasonlatpár legtisztább formáját Márknál találjuk. Máté és Lukács allegorizálják a keresztyén böjtölés kompromisszuma irányába, különösen a második hasonlatot. Sok mai magyarázó is ezt teszi Márk szövegével. Valójában a két azonos értelmű(!) hasonlatban egy vonás a döntő: új és régi összeegyeztethetetlen! Ez a radikalitás jellemző Jézusra. Ha nem is ismerjük az eredeti szituációt, kétségtelen, hogy az is vitahelyzet volt. A két hasonlat radikalitása ugyanolyan mély, mint 19a-é. Ott is, itt is valami képtelenségről, egymást kizáró ellentétről van szó. Nyilván ezt fedezte fel Márk, s ezért zárja így a szakaszt. Nem valami újat akar még mondani, hanem aláhúzni - most már a kompromisszumot (19b20. vk.), mint félreértési lehetőséget is kizárva - Jézus eredeti és egyértelmű szavát a böjtről: Isten kegyelmének örömideje van, s ezért Jézus tanítványai számára a böjtölés, mint Istenre hatni akaró vallásos teljesítmény, képtelenség. - Márk egész könyvének egyik legértékesebb vonása az, hogy érvényesíti Jézus igehirdetésének radikalitását, amelytől az egyház mindmáig annyiszor visszahőkölt. 14. Szombat? 2,23-28 (Mt 12,1-8; Lk 6,1-5) (23) És történt, hogy szombaton vetések között haladt át és tanítványai menet közben kezdték tépdesni a kalászokat. (24) És a fari52