Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)
12. Bűnösökkel közösségben - 2,13-17 Alfeus fiát, amint a vámszedő helyen ült és szólt neki: Kövess engem! És felkelt és követte öt. (15) És történt, hogy amikor asztalhoz ült a házában, sok vámszedő és bűnös is asztalhoz ült Jézussal és az ö tanítványaival együtt, mert sokan voltak és követték öt. (16) És amikor a farizeusok írástudói látták, hogy a bűnösökkel és vámszedőkkel eszik, szóltak a tanítványainak: A vámszedőkkel és bűnösökkel eszik! (17) És amikor ezt Jézus meghallotta, azt mondja nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek: nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak, hanem bűnösöket. Mint az előző szakaszban, itt is Jézus bűnbocsánatáról van szó. Ott hirdeti, itt gyakorolja. Magatartása Isten megvalósult bocsánata. A két szakaszt fogalmilag a αμαρτία = hamartia, ill. αμαρτωλός = hamartólos szavak kötik össze. A szakasz világosan tagolódik két részre: 13k és 15kk vk. Valószínű, hogy a vitabeszéd-gyűjteménybe eredetileg csak a második rész tartozott, ahol Jézusnak a bűnösökkel való asztalközössége a vitatéma. Márk kapcsolja ehhez szemléltető bevezetésként - Lévi elhívását. Az összekapcsolásra fogalmilag az ad alkalmat, hogy mindkét részben vámszedőkről van szó. A két rész így együtt azt a gondolatot is kifejezi, hogy a vámszedő Lévi tanítványsága nem kivételes, rendkívüli eset, hanem általános. Jézus bocsánata, elhívása valóban nem ismer korlátokat. A második részben feltűnik Jézus tanítványi seregének, az egyháznak a képe. 13 Redakcionális vers. Márk tipikus helyzetrajza és szóhasználata. Jézus „ismét" (πάλιν = palin! vö. 2,1) a tengerpartra megy, az „eszhatológiai kinyilatkoztatás" helyére, ahol az első négy tanítvány elhívása is történt (vö. 1,16). Nyomban feltűnik a „sokaság", éspedig az „egész". Ez a gyakran visszatérő, sematikus kép Jézus hatalmának vonzerejét, igényének egyetemességét jelzi Márknál (vö. 1,5). Mindenkinek szüksége van Jézus tanítására! Ismét a tanító Jézus képe kerül az események élére. Mindaz, ami történni fog, a hatalommal tanító Jézus megnyilatkozása (vö. 1,22.27; 2,2). 14 Nem tudjuk meg, hol volt Lévi vámszedő-helye (a tengerparton?) és milyen vámot szedett. Csak az a fontos, hogy a „továbbmenő" (vándor!) Jézus őt is munka közben, konkrét élethelyzetében „látja meg" kiválasztó tekintetével, mint az első négy tanítványt is (1,16.19). Az elhívás leírása és teológiai hangsúlya is megegyezik. Jézus hatalmas szavával beleszól Lévi életébe és tanítványává, követőjévé teszi. A tanítványság alapja, lehetősége nem az ember kvalitásában van, hanem Jézus elhívásában. Ez itt még külön hangsúlyt kap azáltal, hogy Lévi vámszedő. A vámszedőket, mint a rómaiak szolgálatában álló népárulókat, a zsidóság megvetette. A farizeusok különösen is lenézték őket, mint akik a pogányokkal való gyakori érintkezés miatt tisztátalanokká lettek. Ehhez járult, hogy valóban nem voltak ártatlanok, hanem nagyon is alacsony 45
