Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)
11. Bűnbocsánat a földön! - 2,1-12 akik e botránkozásnak hangot adnak, igazuk van. 7 A zsidóság még a Messiástól sem várt bűnbocsánatot, mert arra egyedül Isten képes ( δύναται - dunatai). Keresztelő is, mint a végső idő isteni ajándékát hirdette (1,4). Csak Isten állíthatja helyre a közösséget önmaga és a bűnös ember között! (vö. 2Móz 34,6k; Ézs 43,25k; 44,22). A zsidó vallásos élet jogászai azonnal ki is mondják az Isten kizárólagos jogaiba avatkozó Jézusra a megfelelő szakkifejezést: „káromkodik" (βλασφημεί = blasfémei). De egyúttal akaratlanul is kifejezik Jézus hallatlan igényét: amit ő mond, azt Isten mondja! Szavában Isten hatalma nyilatkozik meg! 8 Nincs hangos vita. Jézus ellenfeleinek „szívével" vitatkozik. Ebben is Isten jelenléte mutatkozik meg. Csak Isten lát a szívbe s érti a szót, mielőtt az ember ajka kimondaná (vö. Zsolt 139,1-4). 9 Jézus a vádra a rabbiknál szokásos ellenkérdéssel válaszol. Utaltunk már a kérdéssel kapcsolatos bizonytalanságra, ami a szerkesztésből adódik. Az írásmagyarázók egy része pszichológiai megoldást ad: az írástudók szerint kimondani a bűnbocsánatot „könnyebb", mert érvényessége ellenőrizhetetlen, míg a gyógyító szó érvénye vagy érvénytelensége azonnal nyilvánvaló lesz. Mások szerint Jézus a „könnyebbel" bizonyítja a „nehezebbet" (a minore ad maiorem-bizonyítás): a megtörtént gyógyulás bizonyítja, hogy a „nehezebb", vagyis a bűnbocsánat sem jogtalan Jézus ajkán. Más vélemény szerint a kérdés bizonytalansága szándékos: Jézus így hozza zavarba ellenfeleit. Nekik mindegyik „nehéz", mert képtelenek mindkettőre. Jézusnak mindkettő „könnyű", mert isteni hatalma van hozzá. - Mindegyik megoldásban van igazság, de egyik sem oldja fel azt az ellentétet, hogy egyrészt az írástudók helyes(!) véleménye szerint a bűnbocsánatra csak Isten képes, tehát ez a „nehezebb", másrészt viszont Jézus a gyógyításnak ad nagyobb súlyt (10. v.), amely igazolja a bűnbocsánat szavát, tehát a gyógyítás a „nehezebb". - Lehetne még az ευκοπωτερον = eukopóteron másik két újszövetségi előfordulására utalni (10,25par és Lk 16,17). Mindkét helyen valami „lehetetlen" bizonyít egy „még lehetetlenebbet". Itt ez azt jelentené: mind a gyógyítás, mind a bocsánat emberi mértékkel lehetetlen (12. v.). Tehát, ha az egyik mégis megtörténik, akkor ez a másik lehetőségét is bizonyítja. De ez a párhuzam nyilván nem tudatos és a fenti ellentétet ez sem oldja fel. - Végül is az a legtanácsosabb, hogy a szöveget nem a „mi könnyebb?" kérdés felől közelítjük meg, hanem a hagyománytörténeti szerkesztés már említett szempontjaira figyelünk. 10 A megfogalmazás itt is félreérthető. A szerkesztés szándéka nem a csoda bizonyító erejének felmutatása, hanem Jézus hatalmának, mint bűnbocsátó hatalomnak a jellemzése. A csoda önmagában nem ad kellő felvilágosítást Jézus hatalmának igazi lényegéről és szándékáról. Ezért kell mellé állítani a bűnbocsánatot. Ez fejezi ki Jézus hatalmának és egész küldetésének végső célját: helyreállítani Isten és az ember kapcsolatát. A testi gyógyulást adó csoda ennek csak egy része. 43
