Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....

7. „ Új tanítás hatalommal!" -1,21-2

8 gyan szabadulhatnánk meg tőlük? Hogy Jézus ilyen betegségeket meggyógyított, azt aligha cáfolható ténynek kell tekintenünk. Ennek teológiai jelentőségét nem kisebbítik a mai pszichológiai magyarázatok sem. Viszont különbséget kell tennünk a gyógyítás ténye és annak elbeszélése, ill. leírása között. Számunkra csak ez utóbbi megközelíthető. Ez pedig a mágikus szemlélet képzeteivel történt. Ráadásul bizonyos sematizmus is érvényesül az ilyen leírásokban, ami világosan kitűnik, ha a bibliai ördögűzéseket és gyógyításokat összehasonlítjuk hasonló tárgyú, Biblián kívüli leírásokkal. Ezért helytelen olvasás közben mindig újra a történetiség kérdését felvetni: ez valóban így történt, így folyt le? A helyes és tárgyszerű kérdés ez: mit mond nekünk ez a hagyományos leírás Jézusról? Márk maga is így kérdezett, amikor átvette és egybeszerkesztette a hagyományt. Ahol Jézus hatalmas tanítása megszólal, ott nem csak az emberek döbbennek meg, hanem a démoni hatalmak is „azonnal" zavarba jönnek. Az emberi életet megrontó, „tisztátalan lelkek" nem tudják elviselni Jézus közelségét! Ezt jelzi itt a démon felkiáltása. 24 Maga mondja ki azt, amit a keresztyén hit vall Jézusról: ő azért jött (ti. Istentől), „hogy az ördög munkáit lerontsa" (ljn 3,8). A többes szám („nekünk", ill. „minket") azt jelenti, hogy az egész démonvilág számára pusztulást jelent Jézus megjelenése. Számukra is „betelt az idő" (1,15). Az ismerlek téged..." ősi, varázsló formula. Alapja az a hit, hogy a másik nevének ismerete hatalmat jelent felette. Itt azonban már csak kétségbeesett védekezésként hangzik. A démon valójában tudja már, hogy nincs esélye. Akivel szemben áll, az a „démonok fejedelménél" is erősebb (vö. 3,22.27). - Jézus származásának (Názáreti) és személye titkának (Isten Szentje) külön-külön megnevezése mutatja, hogy az egész leírásnak itt van a csúcspontja és célja. Kicsoda Jézus? Az egész szakasz ezt a kérdést válaszolja meg, s ez arra vall, hogy a megfogalmazás missziói céllal történt. Az „Isten Szentje" megjelölés (az ÚT-ban ezenkívül csak Jn 6,69-ben) az őskeresztyén krisztológia korai stádiumába tartozik. Zsolt 106,16 Áron főpapot nevezi így. Ezért több kutató arra gondol, hogy itt Jézus mint messiási Főpap áll szemben a démonnal. (Kumránban is megvolt a főpapi messiásképzet.) Mégis közelebbi háttérnek tűnik Bir 13,7; 16,17, ahol a nazireus (= Istennek szentelt) Sámsonról olvasunk. A nazireus, aki egészen Isten oldalán áll, egyben karizmatikus is az ÓT-ban, tehát Isten Lelke tölti be, teszi hatalmassá és vezeti (vö. Lk 1,15!). Ilyen értelemben fordítja a LXX Bszövege a fenti helyeken a héber NáZíR szót hagios-nsk (= szent). Sámson „Isten Szentje" volt. Többek között Lk 1,15 mutatja, hogy a nazireus és karizmatikus Sámson alakja eleven volt a Jézus-korabeli zsidó várakozásokban. Sőt lehet, hogy Jézusnak „Isten Szentje"-ként való jellemzése polémia is volt a Keresztelő-szekta felé. Jézus tehát mint a végső idő nagy karizmatikusa Isten Lelkének hatalmával, erejével áll szemben a démonnal (vö. 1,12k). Ezt a magyarázatot erősíti, hogy a LXX Α-szövege a NáZiR-1 ναζιραιος = naziraios-nak fordítja, ami egybecseng a Názáreti (Νασαρηνος = Nazarénos) helymegjelölés29