Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....
7. „ Új tanítás hatalommal!" -1,21-2 8 sei. Vagyis az „Isten Szentje" név a mi szövegünkben megmagyarázza, teológiai tartalommal tölti meg Jézus származási megjelölését, a „Názáreti"-t. Már a neve is kifejezi személye titkát! Persze később már kevés volt a karizmatikus „Isten Szentje" név Jézus jellemzésére. Ezért lépett helyébe a missziói keresztyénségben használatos „Isten Fia" megjelölés. A továbbiakban Márknál is ezt találjuk, ami mutatja, hogy számára a két név lényegében ugyanazt jelenti: a názáreti Jézus egészen Isten oldalán áll, Isten Lelkének ereje tölti be és Isten hatalmával győz az emberi életet megrontó démoni hatalmak felett. 25 Jézus isteni hatalmára utal az επιτιμαν = epitiman ige is, amely többet fejez ki, mint emberi fenyegetést. A LXX-ban Isten fenyegető szavának, „dorgálásának" szakkifejezése, amely képes megvalósítani, amit mond. Jézus ilyen hatalmas isteni szóval „fenyegeti meg" a démonokat (3,12; 9,25), a tengert (4,39), sőt a tanítványokat is (8,30.33). - Az ókori démonűzési történetekben többnyire különböző varázsló praktikákkal történik a démonűzés. Jézusnak elég a szava, s ez megint isteni hatalmát mutatja. Amit mond, megtörténik (vö. 27c). „Elnémítja" a védekező (24. v.) ördögöt és megszabadítja az embert. Hatalma megbizonyítása tehát nem öncél, hanem az ember szabadulásáért történik. „Krisztológia" és „szoteriológia" nála elválaszthatatlan. - Itt találkozunk Márknál először a messiási titok egyik fontos képzetével, a démonoknak szóló hallgatási paranccsal (vö. a Bev.C. 2. a.): Jézus személyének titka majd csak a kereszten válik nyilvánvalóvá (15,39)! A hallgatási parancs tehát nem csak Jézus hatalmát hirdeti a démonok felett (ez a szöveg hagyományos mondanivalója), hanem személye titkát is elrejti (ez a márki mondanivaló). 26 A „megrázta" kifejezés talán epileptikus betegségre utal, mint 9,16-ban. Egyben jelzi, milyen heves volt a harc. A démon sikolya és távozása Jézus végleges győzelmét hirdeti. 27 A két utolsó versben - a csodaelbeszélések általános stílussajátossága szerint - megszólal az ún. „zárókórus", amely a visszhangot írja le. Jézus győzelme „megrettenti" ( &αμβειν = thambein csak Márknál az egész ÚT-ban! vö. 10,24.32) a jelenlévőket. Megzavarodva kérdezgetik egymást (συζητειν = sudzétein az ÚT-ban 10-szer, ebből 6-szor Márknál!), mert felismerik, hogy Jézusban rendkívüli, soha nem látott hatalom nyilatkozik meg. Jézust mindig ez a zavart döbbenet kíséri. Megjelenése kimozdítja az embert hamis nyugalmából. Meglepő, hogy a felhangzó kérdés közvetlenül nem a csodára, hanem Jézus tanítására vonatkozik. Ez a tartalmi feszültség ismét Márk értelmező, kompozíciós munkájára vall. A 22. és 27. versekkel keretezi a csodát, amely így nem önmagában mint csoda jelentős, hanem mint Jézus hatalmas tanításának megnyilatkozása. Mivel pedig ez éppen az első csodánál történik, ezzel Márk nyilván előre utal a többi csodára is. ő általában így érti Jézus csodáit: a csoda a tanító Jézus isteni hatalmának illusztrációja. Márk ezzel elárulja saját pozícióját is. Mint az őskeresztyén gyülekezeti tanítás munkása, választ ad arra a kérdésre, hogy mi a jelentősége a csodahagyománynak az egyház tanítói munkájában. 30
