Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....
5. Megszólal az evangélium - 1,14k két vonása emelkedik ki. Egyrészt eljövendő, futurikus valóság. Az üdvösség végső teljessége, amelyben Isten királyi uralma (βασίλεια = basileia szó szerint „királyságot" jelent) maradéktalanul érvényesül. Másrészt már a jelen aktuális valósága. Jézus igehirdetése és tettei által a jövő a jelenbe lép, Isten uralma már most megvalósul és érvényesül. Ez utóbbit hangsúlyozza a „közel van " ( ηγγικεν = éngiken, perf.) kifejezés. Az evangéliumok összképéből úgy tűnik, hogy Jézusnál éppen ezen a „közelségen" van a hangsúly. Jézus nem általában az eljövendő Isten országát, hanem a közel levő Isten országát hirdette, azaz magának az élő Istennek a közelségét (Jüngel). Aki őt hallgatja, az Isten közvetlen közelében van. Jézus ezzel háttérbe szorítja a korabeli zsidó nacionalista („Messiás", „messiási birodalom") és apokaliptikus („Ember Fia") várakozásokat. Végül is minden zsidó eszhatológia magának Istennek a jöttét várta. De ha Isten országa közel van, akkor ebben a közvetlen közelségben már nincs „hely" és „idő" közbeeső várakozások számára. Ha Isten maga van közel, akkor az ember örök sorsa, üdvössége vagy kárhozata, ebben a közelségben dől el és nem a bizonytalan, távoli jövendőben. Ezért nincs helye Jézus igehirdetésében a végre vonatkozó számítgatásoknak, mint az apokaliptikában. Viszont ezért maradéktalanul radikális és sürgető Jézus felszólítása Isten országának elfogadására és Isten uralmának az emberi életben való érvényesítésére, vagyis a megtérésre. A „betelt az idd" fordulattal Márk megmondja, hogy hogyan érti Isten országa közelségét: Jézus megjelenésével eljött az az idő, amelyben Isten hatalma, az üdvösség végső teljessége a jelen valóságává lett. A καιρός = kairos időpontot, meghatározott terminust jelent. Alkalom, amelyben valami, amit a jövőtől vártunk, jelenné lesz, megtörténik, beteljesül (= πεπληρωται = peplérótai perf.). Márknál tehát Isten országa futurikus jellege egészen háttérbe szorul. Nem eljövendő, hanem Jézusban jelenvaló valóság. Márk teológiájában ennek két konzekvenciája van. Egyrészt Isten országa fogalma azonosul Jézus földi útjának idejével. Ez az azonosulás mutatkozik meg Jézus példázatainál (4. fej.), amelyek Márknál(!) nem a jövőt írják le, hanem Jézus jelenét értelmezik. Ugyanezért hiányzik Isten országa fogalma Márk jövőbe tekintő várakozásából (13. fej.). Márk jelenéből nézve Isten országa tehát befejezett, megtörtént tény. Ezt fejezi ki a peplérótai perfektuma, amely egyúttal aláhúzza az éngiken perfektumát. Másrészt Isten országa fogalma Márknál perszonifikálódik, személyes jellegűvé válik: azonosul Jézus személyével. Isten országának jelenléte abban a hatalomban mutatkozik meg, amellyel Jézus szól és cselekszik. Hogy mit jelent Isten országának közelsége, azt nem lehet a hozzá fűzött hagyományos képzetekből kiolvasni, mert a fogalmat Jézus földi útjának tényleges valósága tölti meg tartalommal. Márknál ezért nem tematikus önmagában Isten országa fogalma, hanem azt fölveszi magába a krisztológia, azaz Jézus személyének értelmezése, amely Márk teológiájának középpontjában áll. Más szóval: Isten országa Márknál Jézus személyében konkretizálódik, ő „Isten országának a titka" (4,11). Ezért állít Jézus megjelenése mindenkit a megtérés és a hit követelménye elé. 22
