Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....

5. Megszólal az evangélium - 1,14k A „megtérés" tipikus apokaliptikus fogalom. Jellemző Keresztelő (1,4!) és általában az apokaliptika igehirdetésére. Az evangéliumokban ritka. Különösen Márknál! (Mindössze háromszor s Jézus ajkán csak itt, 1,15-ben!) Valószínűleg nem volt Jézus igehirdetésének központi fogalma. Értelme mindenesetre jelentősen megváltozik Keresztelőhöz és az apokaliptikához képest. Isten országa Jézusnál nem az ítéletet, hanem az üdvösség teljességének közelségét jelenti. Ezért nála a megtérés sem a bűnbánat gyötrelme, hanem az üdvösség örömében való részesedés (vö. 2,19). „A megtérés öröm!" (Schnievind). Valószínű, hogy a mondat márki változata hagyománytörténetileg fiatalabb, mint a Máténál megőrzött változat. Tartalmilag azonban közelebb áll Jézushoz. Máté változata apokaliptikus jellegű. A hangsúly a megtérés követelésén van és a „mennyek országa" közelsége ennek sürgető, fenyegető indoklását jelenti: „Térjetek meg, mert...!" Nem véletlen, hogy Máténál Keresztelő és Jézus igehirdetése azonosul (vö". 3,2 és 4,17). A márki változat fő mondanivalója a nagy tény meghirdetése: „közel van Isten országa!" Ennek következménye, ajándéka a megtérés lehetősége. A felhívás tehát nem magában áll, nem az ember vallásos képességeire, cselekvésére támaszkodik, hanem arra, amit Isten Jézus által cselekszik. Márk a megtérés evangéliumi értelmét hirdeti. Mivel szerinte Isten országának közelsége nem ítélet, hanem örömhír, evangélium (1,14), azért nála a megtérésre hívás sem fenyegető értelmű, hanem meghívást jelent ebben az örömben való részesedésre. A megtérésnek ezt a pozitív, evangéliumi tartalmát húzza alá Márk az értelmező ,Jiiggyetek" kifejezéssel. A hit nála bizodalmas ráhagyatkozást, részesedést jelent Isten üdvözítő hatalmában (9,23; vö. 10,26k stb.). Maga a megtérés is a hit felől kapja pozitív márki értelmét s ezért a későbbiekben Márk sohasem használja a megtérés fogalmát. Mindig csak hitről szól. Jézus ezt kéri számon tanítványaitól (4,40) s erre biztatja őket (11,22). Ez a hitrehívás itt egyetemes. Mindenkire vonatkozik, akihez elér az evangélium. Az εν τω ευαγγελιω = en tó euangelió fordítása nagyon vitatott. Ez a szokatlan vonzat (εν τω = en tó: dat.) csak a LXX-ban fordul elő néhányszor, de Lohmeyer szerint ott is bizonytalan a szöveg. Az Újszövetségben csak itt találjuk. Bultmann szerint a szokásos εις το = eis to (acc.)-vonzat egy változatáról van szó s ezért így fordítandó: „higgyetek az evangéliumi» ". Ez a magyarban is szokásos fordítás azonban ellentmond nemcsak Márk, de az egész Újszövetség hitfogalmának A hit mindig személyes jellegű. Nem valamire, hanem valakire, ti. Istenre, Jézusra vonatkozik. Az igehirdetés tehát nem célja, hanem eszköze a hitnek. Ez érvényes Márk evangélium-fogalmára is. Mint láttuk, nála az evangélium egyrészt Jézus földi útjának eseményét, mint Isten üdvözítő cselekedetét jelenti, másrészt ennek - húsvét utáni - meghirdetését. Mindkettő azért történt, ill. történik, hogy a hit lehetővé váljék, hogy higgyünk Istenben (11,22). Ezért választottuk a fenti fordítást: „higgyetek az evangélium alapjánl" így a kifejezésnek egyúttal kizárólagos értelme van: csak az evangélium által lehet igazán Istenben hinni! Ide tartozik, 23