Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....
5. Megszólal az evangélium - 1,14k nincs sem konkrét hallgatóság, sem konkrét helymegjelölés. Galilea említése már magában is általánosítást jelent. Sőt Márk számára sokkal több, mint egy zsidó tartomány földrajzi neve: Jézus „eszhatologiai kinyilatkoztatásának" (Schulz) helye, amely - mintegy hatalmas, nyitott kapu - az egész világ népeire tekint (vö. Bev. G. 4.). 14 A „miután" Jézus működését elhatárolja Jánosétól: Jézus Keresztelő működésének befejezése után lépett fel. János evangéliuma másként tudja. Lehet, hogy Jn 3,24 tudatos kiigazítása Márknak. Vitás, hogy történetileg melyik kronológia a helyes. Valószínűleg Márké. Teológiailag azonban mindkét evangéliumban ugyanaz a tendencia: Keresztelőt alárendelni Jézusnak! Jánosnál az „egyidejűség" dominál. Márknál az „egymásután". Szerinte a „hírnök" befejezte küldetését, ha megérkezett az „uralkodó" (vö. l,7k). A korszakfordulót Márk a παραδιδοναι = paradidonai igével jellemzi (= átadni, kiszolgáltatni, bíró kezére adni, fogságba, börtönbe vetni, halálra adni). A szenvedő forma Isten cselekvésére utal. Isten „adja át", adja halálra Keresztelőt. Márk szándékosan nem említi Keresztelő gyilkosának, Heródesnek a nevét, noha később közli majd Keresztelő „szenvedéstörténetét" is (6,17-29). Itt csak a párhuzam fontos: majd Jézus is „átadatik" (9,31; 10,33; 14,1 Ok. 18.21.41.42.44; 15,1.10.15; vö. még 3,19)! így ez az egyetlen szó sűrítve jelzi Keresztelő szolgálatának és Jézus egész útjának súlypontját: János a „Megfeszített" hírnöke! Nem véletlen, hogy innen kezdve már csak a halott Keresztelővel találkozunk Márknál! Mint Keresztelő, Jézus is igehirdetőként lép fel (κηρυσσειν = kérüssein, vö. 1,4!). De alapvető különbségük, hogy csak Jézus hirdeti „Isten evangéliumát". Sőt rajta kívül húsvétig(!) senki más. A tanítványok sem (vö. 6,12). Ebből látszik, hogy Márk az evangéliumon elsősorban nem beszédet, prédikációt értett, hanem Isten üdvözítő cselekedetének megismételhetetlen eseményét, ami Jézus keresztre vivőföldi útjában történt meg. Ezért Istené az evangélium (gen. originis)! S ezért nem olvassuk a későbbiek során többé soha, hogy Jézus evangéliumot hirdetett. Az evangéliumhirdetés Jézus működésének nem egyik vonása, megnyilatkozása, hanem működésének foglalata, jellemzése. Márk ezzel az evangéliumértelmezéssel minden húsvét utáni evangéliumhirdetést visszautal Jézus történetéhez, a tulajdonképpeni evangéliumhoz. Kiknek szól, kiknek történt meg Isten evangéliuma? A hallgatóság megjelölésének hiánya pozitív értelmű: mindenkinek a világon (Galilea!)! 15 A vers Márk kompozíciós munkája. A Jézus igehirdetését summázó, hagyományos mondatot („közel van Isten országa, tépetek meg!" vö. Mt 4,17) értelmező kerettel látja el, amely a hellenista missziói keresztyénség szóhasználatát tükrözi („Betelt az idő... higgyetek az evangélium alapján!"). Jézus igehirdetéséről legbiztosabb adatunk, hogy annak központi tartalma Isten országa volt. Kérdés, milyen értelemben. Az evangéliumi hagyományban 21
