Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

4. Jézus megkísértése -1,12k A „negyven" hagyományos, szent szám az Ótestamentumban. De előfordul a pogány irodalomban is (pl. Pythagoras 40 napig böjtölt). Általában valamilyen eseményre, munkára, feladatra való előkészület idejét jelképezi s mint ilyen, együtt jár a böjtöléssel. Izrael 40 évi pusztai vándorlásánál (5Móz 8,lkk) köze­lebbi párhuzam Mózes 40 napi böjtölése a Sinai hegyen (2Móz 34,28) és még inkább Illés próféta 40 napi böjtölése a pusztában (lKir 19,4.8). Illést is angyal táplálta. Sőt az apokaliptikus irodalomban Ádám is 40 napig böjtöl a bűneset után. - Csakhogy Márknál Jézus nem böjtöl! Ennek oka bizonyára az, hogy Márk Jézus idejét nem az előkészület, hanem a beteljesedés idejének tartja (vö. 2,18kk!). Ez egyben azt is sejteti, hogy Márk a „kísértéstörténetet" nem annyira konkrét eseményként, mint inkább Jézus egész földi útjának jellemzéseként írja le. Ezért nincs szó arról, hogy miben állt a Sátán kísértése, mint a nagyszinoptikusoknál. De hiányzik Jézus győzelmének és a Sátán eltávozásának említése is. Az egész leírás mintegy nyitva marad az elkövetkező események felé. - Ezt az értelmezést támasztja alá az a további megfigyelés, hogy a leírás egyes vonásai egyidejűségben vannak: a kísértés, a vadállatokkal való együttlét, az angyalok szolgálata egyaránt 40 napig tart! A zsidó gondolkodásban a vadállatok a Sátán megkötözöttei s a bűneset óta az ember ellenségei. Ezért ígéri az ótestamentum az igazaknak, hogy Isten megoltalmazza őket (angyalok által!) a vadállatoktól (Zsolt 91,1 lkk; vö. Jób 5,22). A messiási üdvkorban pedig a vadállatok békességben élnek az emberrel csakúgy, mint a szelíd állatokkal (Ézs 11,6-9; 65,25). Ilyen pozitív értelmű Jé­zus együttléte is a vadakkal. Megjelenésével itt az üdvkor békessége. Az angyalok szolgálata valószínűleg Jézus táplálására vonatkozik. A διακονειν = diakonein (= szolgálni) ige ugyanis többnyire felszolgálást, étellel, itallal való ellátást fejez ki (vö. 1,31; 15,41; Lk 17,8 stb.), bár jelenthet általánosabb értelmű szolgálatot is (támogatni, segíteni, rendelkezésre állni). Ószövetségi párhuzam­ként adódik lKir 19,5kk (Illés). Zsolt 78,25 is „angyali eledelnek" nevezi a mannát. Valószínűbb azonban, hogy a zsidó apokaliptikus irodalom a közvetlen háttér. Naftali Testamentumában pl. mindhárom itteni motívum együtt szere­pel: „Az ördög elmenekül majd tőletek, a vadállatok félni (tisztelni?) fognak titeket és az angyalok gondoskodnak rólatok." Ez az ígéret az igazaknak szól az utolsó időre. A Mózes Apokalipszis szerint Ádám és Éva elbukása után került az ember ellenséges viszonyba nem csak Istennel, hanem az állatokkal és az an­gyalokkal is, akik addig tisztelték, ill. táplálták az embert. Nyilvánvaló, hogy ez az apokaliptikus háttér nem önmagában fontos, hanem mint Jézus jellemzése. Jézus megáll a kísértésben s ezért általa visszatér a földre a bűneset előtti békesség Istennel, angyalokkal és állatokkal, tehát éggel és földdel egyaránt. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom