Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

3. Jézus megkeresztelése - 1,9-11 eltérően) egyedül keresztelkedik meg. Már e vonások is hangsúlyozzák Jézus páratlanságát. Noha megkeresztelkedik, mint a többiek, mégsem egy a sok közül. Ezt fejezi ki megkeresztelésének leírása is, amely megfelel 1,5-nek, de hiányzik a bűnvallás. Keresztség bűnvallás nélkül?! Ez János keresztségének a végét jelenti! Valóban! Megérkezett az Erősebb! A hangsúly tehát ezen a krisztológiai szemponton van. így oldja fel Márk azt - az őskeresztyénségben egyre élesedő - dogmatikai kérdést, hogy a bűntelen Jézus hogyan vehette magára a bűnösök keresztségét. Erre a kérdésre felel Máté külön anyaga is (3,14k), ahol a feloldásnak szoteriológiai jellege van: Jézus vállalja a bűnösöket! Lukács átsiklik a kérdésen. Egyetlen szóval utal Jézus megkeresztelésére (3,21: βαπτισθεντος = baptisthentos), és sietve lép tovább. János evangéliuma nem is említi, noha Keresztelő „látta a Lelket Jézusra leszállani, mint egy galambot." (l,32kk). A mellőzés tehát szándékos! A kérdés még a 2. században is eleven volt. Ezt mutatja az apokrif ebionita és a nazarénus evangélium. Ebionita ev.: „János leborult előtte, és szólt: Kérlek, Uram, keresztelj meg engem! Ő azonban elutasította, és szólt: Hagyd, mert így illik, hogy minden beteljesedjék!" Nazarénus ev.: Jézust anyja és testvérei hívják Jánoshoz, „ő azonban így felelt: Mit vétettem, hogy elmenjek, és ő megkereszteljen?!" - A mai kutatók általában Jézus élete egyik legbiztosabb adatának tekintik megkeresztelkedését. Újabban mégis vitatják történetiségét, főként a Jézus és Keresztelő közötti nagy teológiai különbségek miatt (pl. Haenchen). Szerintem éppen a vele kapcsolatos későbbi dogmatikai problémák szólnak történetisége mellett. 10k Folytatódik Jézus bemutatása. A keresztség után azonnal következő látomás pozitíve mondja meg, ki ez a páratlan, rendkívüli ember. Az ευθυς = euthiis (= azonnal) Márk kedvenc szava. 42-szer találjuk nála. A népies, nem irodalmi görög nyelvben gyakori. Olyan, mint a magyarban az „aztán". Máté és Lukács javarészt nem veszik át Márktól, hanem az irodalmi ευθεως = eutheós-t használják. A LXX-ban kétszer fordul elő a héber VöHiNNéH (= és íme!) fordításaként (lMóz 15,4; 38,29). Márk nyelvezetében az önálló hagyományegységek egybekapcsolásának egyik eszköze, s így Márk történeti gondolkodásának egyik jele. Kifejezi az események folyamatosságát, Jézus útjának sürgető céltudatosságát. Itt is ilyen hangsúlya van. A keresztség utáni eseményt Márk mint Jézus látomását (ειδεν = eiden) írja le. Itt még hiányzik a nagyszinoptikusok objektivizáló tendenciája. Sőt Márknál krisztológiai jelentősége van annak, hogy a látomásban csak Jézus részesedik: senki nem tudja - egészen a keresztig! -, hogy kicsoda a názáreti Jézus. Vagyis Márk Jézus fellépésénél azonnal érvényesíti a messiási titok képzetét (lásd: Bevezetés). - Persze Márk nem a modern pszichológia értelmében tekint Jézus látomására. A vízió modern értelemben belső, lelki folyamat. Olyan képek, képzetek válnak vízióélménnyé, amik már előzőleg megvoltak a vizionáló tudatában. Márk szerint Jézus látomásában ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. 15