Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

3. Jézus megkeresztelése - 1,9-11 Nem egyszerűen Jézus „lelkében" ment végbe valami, hanem Jézus és Isten között történt valami. Tehát Isten valóságos aktivitásáról van szó. Hasonló értelme van az Ótestamentumban a próféták elhivatási víziójának is (pl. Ézs 6). Hogy Isten és egy földi ember között ilyen „találkozás" lehetséges-e és valóságos-e, az emberi eszközökkel mindig ellenőrizhetetlen marad, mint ahogy a személyes kapcsolatok lényegük szerint mindig objektíválhatatlanok. A látomás tartalmi leírásáról tudnunk kell, hogy ezek a képek („az egek meghasadása", „a Lélek leszállása", „a mennyei hang") a korabeli apokaliptika képzetei. Hogy ezek segítségével maga Jézus tárta-e fel látomását a tanítványok előtt, vagy már a húsvét utáni gyülekezet fogalmazta meg és fejezte ki velük Jézus Istenhez való viszonyát, az vitatható. A szakasz jelenlegi megfogalmazása alapján az utóbbi valószínűbb. De számunkra - és Márk számára is - fontosabb ennél az a kérdés, hogy mit jelent ez a leírás Jézus személyére és jelentőségére nézve. Már az ótestamentumban olvasunk az ég „meghasadásáról" (Ézs 64,1), ill. „megnyílásáról" (Ez 1,1). Márk szövege Ézsaiáshoz, a nagy szinoptikusoké Ezékielhez áll közel. Márknál hasonlóan „hasad meg" a templom kárpitja is (15,38) s az egybecsengés nem véletlen. A zsidó várakozásban az ég meghasadása a végső idő eseménye. Addig el van zárva egymástól ég és föld. Akkor a kettő újra kapcsolatba kerül: a mennyei világ nyilvánvaló lesz a földi világ számára. Tehát: Jézussal megérkezett a végső idő. Benne találkozik ég és föld, Isten és ember. A JJlek leszállása" is a végső idő eseménye (Jóel 2,28; Ézs 11,2 stb.). Isten Lelke egykor, Mózes és a próféták által, Izraellel volt (Ézs 63,11; Agg 2,5 stb.). Mióta nincs próféta, azóta Isten Lelke a mennyben van s csak a végső időben jön el újra. Tehát: Jézusban itt a végső idő. Benne van jelen Isten Lelke a földön. Egész működése a Lélek vezetése alatt áll (1,12; 3,29k). Ezért részesíthet másokat is a Lélek ajándékában (1,8). A galamb" itt még csak hasonlat. Lukácsnál már megjelenési forma (3,22). A „mennyeihang" nem azonos a rabbinizmusból ismert ún. „Bat-Kol"-laI (= a hang leánya, azaz visszhang), amely ott Isten mennyben mondott szavának csak földi visszhangját jelenti. Itt nem a visszhang, hanem Isten „saját szava" hangzik (11. v.!), amit a zsidóság ugyancsak a végső időtől várt, miután Mózes és a próféták ideje óta Isten közvetlen hangja elnémult. Tehát: Jézussal itt a végső idő! Isten újra szól! A látomás súlypontja e mennyei hang tartalma. Jézus személyének legmélyebb titka Márknál az, hogy ő Isten Fia. A mondat hagyománytörténete rendkívül vitatott. Itteni formájában egy Zsolt 2,7-ből és Ézs 42,1-ből összeállított keverékidézet, amely azonban nem követi pontosan az ótestamentumi szöveget. Zsolt 2,7-ben („Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!") Isten a trónra lépő izraeli királyt fiává fogadja, adoptálja s ezzel beiktatja hivatalába. A beiktatás aktusa volt az olajjal való felkenetés s ehhez kapcsolódott Isten lelkének ajándéka (lSám 10,1.6.10). Ez a gyökere a „Messiás" (= Felkent, görögül: „Krisztus")