Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

3. Jézus megkeresztelése - 1,9-11 Csak ebben a Jézus felől korrigált mondatban van értelme a „titeket", „benneteket" névmásoknak. Hiszen Keresztelőnél a vízkeresztség még a tűzkeresztséggel állt szemben s nem vonatkozhatott mindkettő ugyanazokra. Itt azonban már más a helyzet. Keresztelő a vízkeresztségben részesülteket átadja az Erősebbnek. Nem magának gyűjtött híveket, hanem Neki, aki majd részesíti őket a vízkeresztségnél nagyobb Lélek-keresztségben (vö. Jn 3,26-36). 3. Jézus megkeresztelése: 1,9-11 (Mt 3,13-17; Lk 3,21 k) (9) És történt azokban a napokban: eljött Jézus a Galileában levő Názáretből és megkeresztelkedett a Jordánban János által. (10) És azonnal, amint feljött a vízből, látta meghasadni az egeket, és a Lelket mint egy galambot leszállani magára. (11) És hang (szólította) az egekből· „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm." Vö. all. v.-hez: Zsolt 2,7; Ézs 42,1 A szakasz jelentősége Márk összefüggésében: Jézus bemutatása. Ki az erősebb, akiről Keresztelő nagy kijelentései szóltak? A válasz kettős: egy Jézus nevű ember, aki a galileai Názáretben lakik s most Jánoshoz jön megkeresztelkedni. Személyének titkát azonban senki sem ismeri, csak ő maga és Isten: ő az Isten Fia! Ezzel máris felcsendül Márk főtémája: az ember-Jézus isteni titka. Mindaz, ami ezután következik, e titok körül forog. De a titok feloldása csak a kereszten történik majd. A pogány százados vallomásában először hangzik fel emberi ajkon a felismerés: a megfeszített ember-Jézus az Isten Fia (15,39)! Ebben a perspektívában áll Márknál ez a szakasz. 9 A hírnök bejelentésére: ,jön!", itt a válasz: „eljött!" Jézus megjelenésével megérkezett a végső idő, amit Keresztelő várt. Isten cselekvésének eszhatologikus ideje. Erre utal a καν εγενετο = kai egeneto (= és történt; vö. 1,4) és a prófétai, ill. apokaliptikus fordulat is: „azokban a napokban" (vö. Jer 30,3; 31,31.38; Jóel 3,1; Mk 13,17.24 stb.). Márk nem a profán életrajzírás eszközeivel mutatja be Jézust. Számára a nacionális, biológiai, lélektani, társadalmi és vallási(!) kategóriák elégtelenek Jézus „kifejezésére". Csupán lakóhelyét említi. De itt sem annyira Názáret a fontos, hanem Galilea, melynek mindvégig teológiai jelentősége van (lásd Bev. C. 4.) A názáreti Jézus csak isteni mértékkel mérhető! Keresztelő utolsó szolgálatát végzi Jézuson. Már nem ő, hanem Jézus az események alanya (nyelvtanilag is!). Jézus egyedül jön Galileából és (Lukácstól 14