Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

2. A hírn ök -1,2-8 ja az aprólékos törvénymagyarázatok és a kultikus tisztaság szabályainak megtartása. A vallásos élet mindinkább személytelenné, külsőségessé és kazuisztikussá vált. Keresztelő igehirdetésében a próféták radikális megtérésre hívása csendül fel újra, amely teljes személyes Istenhez fordulást követel az embertől. Radikális szakítást a régi élettel és Istenre tekintő teljes életújulást. Az a harc tehát, amit Jézus az eltorzult kegyesség ellen folytatott, már Keresztelőnél megkezdődik. Mégis alapvető különbség van közöttük. Míg Jézus Isten kegyelmes közelségében hívott megtérésre, addig János a küszöbön álló ítélet fenyegetésével sürgette a megtérést. A keresztség a megtérés isteni pecsétje, amely a megtérőt bizonyossá teszi a bűnbocsánat felől. A vallásos értelmű fürdés, alámerítkezés, vízzel való tisztálkodás általános jelenség az ókori keleten. A zsidóságban a kultikus tisztaság eszköze (vö.7,2-4). Kultikus értelme volt a Kumránban gyakorolt fürdőknek és az ún. prozelita-keresztségnek is (pogány betérők keresztsége). János keresztségét mindezektől megkülönbözteti, hogy nincs kultikus jellege, János maga végezte mindenkin, aki kész volt a bűnbánatra és megtérésre, a közeli ítéletre felkészítő, egyszeri aktus, tehát nem jelkép, hanem valóságos isteni esemény, „eszhatologikus szentség" (A. Schweizer). „A bűnök bocsánatára" kifejezést gyakran tartják keresztyén bővítésnek. De már az eddigiek alapján sincs okunk Keresztelőtől elvitatni, hogy tudott a bűnbocsánatról. A különbség az, hogy míg Keresztelő - az Ótestamentummal és a késői zsidósággal egyezően - az utolsó nap ajándékaként tekint a bűnbocsánatra, addig Jézus már most „a földön" adja azt (2,10). Az εις = eis prepozíció (bűnök bocsánatára!) idői értelmű és az eszhatológiai jövendőre mutat. Aki részesül a megtérés keresztségében, az az ítéletben bocsánatot nyer. Éppen ennek pecsétje a keresztség. Márknál persze az előretekintés már közvetlenül Jézusra vonatkozik. Ami Keresztelőnél még csak megpecsételt ígéret, az Jézusnál már jelenvaló ajándék (2,5). 5 Márk tud arról, hogy Keresztelő fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív. A jeruzsálemi vallási vezetők „nem hittek neki", csak a sokaság tartotta prófétának (ll,30kk). Heródes pedig kivégeztette (6,14-29). Márk itt csak a pozitív hatást említi. A Jordánba lépő nép bűnvallása mutatja, hogy János prédikációja célba talált. Az írói túlzás, a hiperbola, („Júdea egész vidéke", „a jeruzsálemiek mind") teológiai tartalmú. így jut kifejezésre, hogy Keresztelő küldetése egyetemes igényű. A sokféle irányzatra szakadt zsidóság egészéhez szól. Ez is a végső időt jelzi: amit Isten most cselekszik, abban mindenki érdekelve van! Ez a stílussajátosság - hasonló teológiai tartalommal - visszatér majd Jézus működésének leírásában is (1

,32k; 2,13 stb.). Sőt 3,8k szerint a Júdeából és Jeruzsálemből érkezők már csak egy kis részét képezik a Jézushoz tóduló sokaságnak. Nagyobb részük pogánylakta területről érkezik. Keresztelő küldetése még a zsidóságra korlátozódik. Jézusé világigényű! 11