Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

2. A hírn ök -1,2-8 6 János öltözetének leírása megfelel 2Kir 1,8-nak (LXX), ahol Illés próféta öltözetéről olvasunk. Az azonos öltözködés is mutatja tehát, hogy Keresztelő valóban a végső idő küszöbén visszatérő Illés. Márk is így értette a hagyományból átvett jellemzést (vö. 9,1 lkk). Persze ez az azonosítás már utólagos értékelés. Nem valószínű, hogy maga János utánozni akarta volna Illést. Eredeti, nagy prófétai egyéniség volt ő! Legalább olyan, mint Illés (vö. Mt 11,11)! Legutóbb pedig Vielhatier kimutatta, hogy az itteni leírás nem felel meg 2Kir 1,8 héber szövegének, csak a LXX-nak. Az azonosítás tehát görög nyelvterületen történt. - Szokták Keresztelőt pusztai aszkétának is tartani. Lk 1,15 azonban inkább emlékeztet az ószövetségi nazireusokra (Bir 13,14), mint a korabeli eremitákra (= pusztában élő aszkéták), akik a társadalomból kiszakadva mindenről lemondtak, ami az emberi kultúrélet produktuma. János senkit sem biztatott pusztai tartózkodásra, sem aszkézisre. Életmódja, étkezése egyszerűen a pusztában élő, pásztorkodó beduinok szegényes életmódját tükrözi. Pusztai tartózkodása pedig prófétai jeladás a végső idő közelségéről. Márk összefüggésében persze mindez nem jelentős. Keresztelő nem önmagában, hanem csak mint Jézus „hírnöke" fontos. így látjuk a 7-8 vk-ben. Itt van az egész szakasz csúcspontja, csattanója. 7-8 Először és utoljára szólal meg János. Egész igehirdetésének summáját mondja. Szinte búcsúbeszéd, amellyel utat nyit az Érkezőnek. Önmagát (7. v.) és tevékenységét (8. v.) alárendeli neki. A két vers különböző változatokban olvasható az evangéliumokban és az ApCs-ben. Az utóbbiban önálló változatokat találunk (7. v.: ApCs 13,25; 19,4; 8. v.: ApCs 1,5; 11,26). Az evangéliumok eltérően kapcsolják a kettőt. Jn Ivókban Márkhoz képest éppen fordított a sorrend. Máté (3,11) és Lukács (3,16) beékelik az elsőt a másodikba. Márk szövege egyszerűbb, simább. Talán ez a régebbi forma. A sok változat mutatja, hogy gyakran volt rájuk szükség. Jézus és Keresztelő viszonya hosszú ideig volt vita tárgya az őskeresztyénségben. 7 János első szavában egész küldetése sűrűsödik össze: ,Jött...l" Ez a márki hangsúly a nagyszinoptikusoknál elvész. Keresztelő tudatában van küldetése nagyságának, de önmaga kicsiségének is az Érkezőhöz képest. Ezért nevezi „nálam erősebb"-ndm. A kifejezésnek nincs speciális messiási háttere. Egyszerűen az összehasonlítást szolgálja. A Biblia „erősnek" mondja Istent (Ézs 9,6; Jel 18,8 stb.), az angyalokat (Jel 5,2; 10,1; 18,21), a gyülekezet tagjait (ljn 2,14) és a Sátánt (Mk 3,27). Itt azonban éppen a középfokon van a hangsúly (vö. Lk 11,22). János önmagán szemlélteti az Érkező nagyságát. Ha megérkezik, ő arra sem lesz méltó, hogy a legalantasabb rabszolgamunkát elvégezze rajta. Minden igazi Jézus-szolgálatban nélkülözhetetlen a kicsiségnek és a méltatlanságnak ez a tudata. János hasonlata egyúttal a küszöbönálló korszakfordulót is jelzi. Az Erősebb megérkezésével az ő szolgálata végetér. Ha az uralkodó megérkezett, a hírnökre többé nincs szükség (vö. Mt 11,11; Lk 7,28; Jn 4,42). Márk a 12