Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)
2. A hírn ök -1,2-8 ködését úgy írja le Márk, mint Istentől rendelt utat, amelyet Jézus engedelmesen végigjár s amelynek célja, csúcspontja a kereszt. Ennek az útnak a küszöbén áll Keresztelő, az isteni hírnök, akinek egész működése egyetlen hatalmas kiáltás Jézus érkezéséről. Fellármázza hallgatóit az érkező fogadására. Egybecseng ezzel a könyv befejezése. Jézus útjának végén ugyancsak isteni küldött hirdeti a feltámadott Jézust, mint Megfeszítettet (16,5k). Jézus útját tehát Isten hírnökei veszik körül. Ez a „prédikációs", kérügmatikus keret felszólítást jelent az olvasók felé: nekünk is be kell állnunk a hírnökök, az „útkészítők" sorába! Jézus keresztútját kell hirdetnünk mint Isten útját a világhoz! 4 Amit Isten mond, megtörténik (vö. Zsolt 33,9). János - származásának, életrajzi adatainak említése nélkül - „megjelent". A görög ige (εγενετο = egeneto) szó szerint azt jelenti: „lett, megtörtént". A teremtéstörténetben (LXX) 16-szor ismétlődik ugyanez a kifejezés. Jézus első megjelenésénél is ezt találjuk (1,9). Márk számára csak ez a fontos: Keresztelő fellépése mögött Isten akarata áll (vö. Jn 1,6!). Megjelent a „követ" (1,2). A „Keresztelő" melléknév jelzi János tevékenységének súlypontját (Márk vegyesen használja a βαπτιζων = baptidzón és a βαπτιστής = baptistís formát, vö. 6,14.24k). Szövegileg nem indokolt Mancsén véleménye, amely szerint a „keresztelvén a pusztában" változat az eredetibb olvasási forma, s ez arra vall, hogy a „pusztai prédikátor" képe Ézs 40,3-ra támaszkodó keresztyén átfestése a Jordánnál „keresztelő" Jánosnak. János ui. valóban a Jordán alsó folyásánál fekvő Araba pusztában élt és működött (Kumrán közelében). Pusztai tartózkodásával tudatosan jelezte, amit hirdetett, hogy ti. itt a végső idő, küszöbön van Isten ítélete. Az viszont kétségtelen, hogy az őskeresztyénség számára nem a keresztelés volt a leghangsúlyosabb működésében (hiszen ezt meghaladottá tette a keresztyén keresztség), hanem igehirdető tevékenysége. Márknál is a „pusztai prédikátor" kép a fontos. A ,,puszta" említése, a földrajzi helymegjelölés mellett, egyrészt visszamutat 1,3-ra, másrészt előreutal Jézusra, aki ugyancsak a „pusztában volt" (1,13) s mindig újra „puszta helyekre" vonul vissza (1,35; 1,45; 6,31). Teológiailag a „pusztának" több arca van. Jézusnál egyrészt az Istennel való találkozás, másrészt a kísértés, a próbatétel helye. Keresztelőnél a végső döntés, az Isten ítéletére való felkészülés, a megtérés és bűnbánat helye. Éppen ezt ,Jiirdeti" János. A κηρύσσει ν = kérüssein ige gyakori és fontos Márknál. Eredetileg az ókor hirnökeinek, heroldjainak tevékenységét jelölte. Vallásos értelemben az isteni titkok közlését jelentette. Az Újszövetségben az (apostoli) igehirdetés szakkifejezése ( κήρυγμα - kérügma). Márk egy nagy ívet rajzol meg vele Keresztelőtől (1,4.7) Jézuson át (l,14.38k) a világtávlatú misszióig (13,10; 14,9). Keresztelő azonban még nem az evangéliumot hirdeti, mint Jézus és a missziói egyház, hanem a „megtérés keresztségét" (vö. 6,12!). A babiloni fogság utáni zsidó kegyességben a megtérés prófétai értelme egyre inkább eltorzult. Az Isten élő, konkrét szavára való engedelmes figyelést felvált10
