Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

2. A hírn ök -1,2-8 3,1-6) itt az ótestamentumi idézet áll az élen, mintegy megjelenítve az egész Ótestamentumot, s csak ezután jelenik meg Keresztelő János. Mint 1,1-ben, itt ismét kitűnik Márk történeti perspektívája. Korszakokat állít egymás után (Ótestamentum - Keresztelő), amelyek mintegy a történelemformáló Isten léptei „az idő teljességéig" (1,15). A történeti perspektíva egyben teológiai értékelést is jelent. Márk mind az Ótestamentumot, mind Keresztelő működését szorosan Jézus idejéhez köti, s annak rendeli alá. Mindkenő Jézus jöttét hirdeti. Az Ótestamentum közvetlenül Keresztelőre mutat, mint Jézus „útkészítőjére". Keresztelő pedig mintegy az utolsó isteni jeladás Jézus megérkezése előtt. 2 Márk az egész szakasz anyagát a Keresztelőre vonatkozó őskeresztyén hagyományból meríti és formálja a saját szempontjai szerint. Innen van, hogy a szövegben bizonyos egyenetlenség, szakadozottság található. Ilyen az „amint meg van írva" hagyományos idézési formula, amely nyelvtanilag nem illeszkedik sehova. Szokták ugyan kapcsolni 1,l-hez: „Jézus Krisztus evangéliuma úgy kezdődött, amint meg van írva...", vagy 1,4-hez: „Amint meg van írva... úgy jelent meg Keresztelő János...", de nyelvtanilag mindegyik erőszakolt. Ezért hagytuk meg a fordításban Márk szövegének egyenetlenségét. Éppen ez jelzi Márk szerkesztő munkáját és azt is, hogy számára mindhárom egységnek (1,1 + l,2k + 1,4-8) külön hangsúlya van. Az „amint meg van írva" így, mint a hagyományból vett idéző formula, magára az idézetre utal. - Hasonlóan pontatlan Márk forrásmegjelölése is. Csak az idézet második fele (1,3) található ugyanis Ézsaiás könyvében. 1,2 viszont 2Móz 23,20 és Mai 3,1-ből összeállított ún. keverékidézet. Valamennyi a görög nyelvű Ószövetséget (LXX) követi. A pontatlanság oka többféle lehet. Talán emlékezetből idéz Márk. De lehet, hogy volt az őskeresztyénségben olyan írásgyűjtemény, amely Keresztelőre vonatkoztatott ótestamentumi idézeteket tartalmazott, s talán már itt megtörtént a tévedés. Érdekes viszont, hogy Máté (3,3) és Lukács (3,4) a párhuzamos helyen csak a valóban ézsaiási szöveget idézik. Mk 1,2 náluk más összefüggésben, Jézus szavaként hangzik fel (Mt 11,10 és Lk 7,27 = Q). Ezért valószínűbbnek tűnik, hogy az eredetileg csak ézsaiási idézetbe maga Márk fűzte bele a keverékidézetet, nem ellenőrizve annak forrását. Ézsaiás egyébként is a legtöbbet olvasott és idézett próféta volt, nem csak az őskeresztyénségben, hanem a Jézus korabeli zsidóságban, sőt a kumrániaknál is. ő az eljövendő, messiási üdvkor prófétája. Neve tehát mintegy felidézi az egész várakozást és reprezentálja az üdvkorra mutató Ótestamentumot. Az idézet érdekes bepillantást enged az őskeresztyén Ótestamentumhasználatba. A mózesi szöveg nyilván csak segítség a malakiási szöveg keresztyén átalakításában. A hangsúly Malakiáson van. Itt ui. a „követ" (άγγελος = angelos = angyal, követ), aki az ítéletre érkező Isten útját készíti el, Illés (Mai 4,5). Erre a prófétai ígéretre támaszkodott az a zsidó várakozás, hogy a végső idő 8