Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20 epizód és a vele kapcsolatos elemek egy eredetileg egyszerűbb démonűzési elbeszélés későbbi bővítményei, akárcsak a 3-5 vk. 14-17 Ugyancsak a csodaelbeszélések technikája szerint most következik annak leírása, hogy a csoda milyen visszhangot váltott ki az emberekben. Az összhatás: riadt félelem! A pásztorok „menekülve futnak" (εφυγον = ephugon), és híresztelik az esetet. A környék lakóit is ,félelem fogta el", amikor jönnek és látják, hogy az addig őrjöngő megszállott teljesen meggyógyult, viszszanyerte lelki egyensúlyát, ura önmagának (

σωφρονειν - sóphronein = az indulatokon uralkodni). Mint a rabbi-tanítványok szoktak mesterük lábainál, úgy ül a megszabadított ember Szabadítója mellett. Megragadó kép! A „felöltözve" megjegyzés is a normális állapotot tükrözi. Ez egyben új vonással gazdagítja az őrjöngés állapotát (3-5 vk.): még ruha sem volt rajta! A két állapot merőben eltérő voltát húzza alá a visszautalás: „azt, akiben a légió volt" (15. ν.). A megrettent emberek csak a csoda eredményét látják. De a szemtanúk elmondják lefolyását is. Feltűnő az „és akik látták" megjelölés! Kik ezek? A szövegből nem lehet következtetni sem a pásztorokra, sem a tanítványokra. Nyilván az elbeszélés egy korábbi változatának szövegmaradványáról van szó, ahol még sem a tanítványok (ők itt is csak a redakcióban! vö. 1. v.), sem a disznóepizód nem szerepeltek. Ugyanerre utal az utólagos kiegészítésnek tűnő „és a disznókkal" megjegyzés is, amely a görög szövegben nyelvtanilag nehézkesen illeszkedik a mondatba (16 v.). - Ugyancsak az emberek félelmét fejezi ki, hogy Jézust távozásra kérik. Ez is Jézus hatalmának rendkívüliségét húzza alá. Ekkora hatalom közelségét nem tudják elviselni (17. v.). Ezzel tulajdonképpen véget is érhetne a csodaelbeszélés, mint Máténál. Márknál azonban még egy függelék következik, amelyben a démonoktól megszabadított ember Jézussal akar maradni. Ezzel viszont új színt kap az emberek elutasítása is. A legnagyobb csoda is csak ennyire képes! Az emberek meggyőződtek róla. A szemtanúk a részleteket is elmondták. Mégsem juttat senkit hitre, sőt riadt félelmet vált ki, és az emberek szabadulni akarnak Jézustól. Csak aki megtapasztalta az ő szabadító hatalmát, az ragaszkodik őhozzá, és akar mindig „vele lenni" (18. v.). 18-20 A függelék, amely az elbeszélés utolsó Márk előtti (vagy éppen márki?) átdolgozása, határozott témaváltozást jelent. „A démonűzési kinyilatkoztatás-elbeszélésből missziói elbeszélés lett" (Kertelge). Több kutató arra gondol, hogy az egész elbeszélés mostani formájában egy olyan lokáltradíció, amelyben az itt élő pogány-keresztyén gyülekezetek a vidék missziójának kezdetét mondják el és azt Jézusra vezetik vissza. E. Schweizer szerint a 20. v. Márktól származik s ezzel ő maga utal a pogánymisszió kezdetére, megkülönböztetve azt a zsidók közötti missziótól (6,12k). Magam a következő hagyománytörténeti folyamatot látom valószínűnek: egy zsidó szemponttal leírt, majd bővített démonűzési történetet (1-17 vk.) egy pogány-keresztyén missziói történetté formált, amit Márk a saját szempontjai szerint tovább alakított (18-20 vk.). A 20. v. szókincse valóban Márkra vall, de az egész függelék is mutat márki sajátosságokat. 107