Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20 menetét. Egy későbbi átdolgozó (Márk?) utólagos megjegyzésként közbeszúrja, hogy Jézus már előbb parancsot adott a démonnak az ember elhagyására. Nyil­ván hiányolta, hogy mindeddig nem volt szó a démonűző Jézus kifejezett pa­rancsáról. Viszont nem vette észre, hogy itt Jézus démonok feletti hatalmának még közvetlenebb megnyilatkozásáról van szó, mint pl. 1,23-26-ban, hiszen a démon már Jézus puszta megjelenésére megadja magát (6. v.). Sőt a bővítés előretekintve is zavaró, mert az utólag említett parancs nem teljesedik azonnal, hanem előbb még egy párbeszédre kerül sor. 9 Jézus hatalma a démon felett kezdettől fogva vitathatatlan. Ez nyilatkozik meg abban is, hogy a démon Jézus kérdésére kénytelen elárulni a nevét. A „légjió" a görögben és az arámban is meghonosodott latin szó. Eredetileg a római hadsereg nagyobb egységeinek a neve. Átvitt értelemben a létszám nagyságát, a sokaságot jelöli („mert sokan vagyunk"). Most tűnik ki tehát az őrjöngő meg­szállott rendkívüli erejének forrása. Egy egész démon-sereg lakott benne! Ilyen mértékű megszállottságról sehol sem olvasunk a hagyományban. Viszont éppen ezért valamennyi démonűzési elbeszélés közül itt tűnik ki legjobban Jézus ha­talmának rendkívüli nagysága is. Márk számára is nyilván ez a nagyszabású kontraszt a legfontosabb az egész elbeszélésben. 10-13 A démonűzési elbeszélések sémája szerint most a démonok távozá­sának külső demonstrálása következik (vö. 1,26). Éspedig a nagyszabású dé­monűzésnek megfelelő nagyszabású demonstráció. Több kutató feltételezi, hogy itt „a becsapott ördögről" szóló népies mesemotívum jelentkezik. A dé­monok vesztükre kéredzkednek a disznókba. Mások szerint éppen nem a dé­monok járnak pórul, hanem Jézus, akinek a disznók pusztulása miatt távoznia kell a vidékről (17. v.). De a szövegben egyik motívumra sincs utalás vagy cél­zás. A disznókról szóló epizód egyetlen célja a démonok távozásának, azaz a megszállott ember teljes gyógyulásának s ezeken keresztül Jézus hatalmának demonstrálása. Az lehetséges, hogy a Márk előtti zsidó elbeszélő bizonyos humorral, sőt ta­lán a pogányok felé irányuló gúnnyal fogalmazta a szöveget. így pl.: a démonok jól érzik magukat a pogány vidéken (10. v.), mert ugyanúgy tisztátalan lények, mint azok. A zsidók szemében tisztátalan állatoknak számító disznókba is ezért kívánkoznak (lik. vk.). A disznók pusztulása (13. v.) is jóleső elégtételt és gu­nyoros kritikát jelenthetett a tisztátalan pogány életmód felett. Viszont bizo­nyosra vehető, hogy Márk mindezekre már nem gondolt, aminthogy azt sem mérlegelte erkölcsileg, hogy Jézus hogyan okozhatott ekkora kárt az ott lakók­nak. Nála egyedül Jézus hatalmas tettének demonstrálásáról van szó. - A 13. v.­ben találjuk a „légió" közelebbi meghatározását: „mintegy 2000". A számnak nincs semmi különleges jelentősége. Az elbeszélő egyszerűen igen nagy számot akar mondani. A római légiók létszáma 4-6000 volt. De a leírt szituációban már a 2000 is irreális. Egyébként több kutató valószínűnek tartja, hogy a disznó­106

Next

/
Oldalképek
Tartalom