Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

27. Jézus legyőzi a tengeri vihart - 4,35-41 27. Jézus legyőzi a tengeri vihart - 4J35-41 (Mt 8,18.23-27; Lk 8,22-25) (35) És azt mondja nekik aznap, amikor este lett: Menjünk át a túlsó partra! (36) És elbocsátva a sokaságot, magukkal viszik öt, amint a hajóban volt. Más hajók is voltak vele. (37) És nagy forgószél támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy már-már megtelt a hajó. (38) ő pedig hátul a fejpárnán aludt. És felébresztik öt és azt mondják neki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? (39) És felébredt, megfenyegette a szelet, és ezt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elült a szél, és nagy csend lett. (40) És ezt mondta nekik: Miért vagytok ennyire gyávák? Hogyhogy nincs hitetek? (41) És nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Kicsoda ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik neki? 35 Az eredetileg önálló csodaelbeszélést (ill. gyűjteményt) csak Márk kapcsolja szorosan az előzőkhöz. így fejezi ki a történeti folyamatosságot. Még mindig 4,1 szituációjában vagyunk. Jézus egész napi tanítás után, egy esti órán száll hajóra. A történeti kapcsolás teológiai összefüggést is jelent: a most következő csodák a tanító Jézus hatalmának megnyilatkozásai. Ezt a márki kapcsolást többször is megfigyeltük már (1,21 kJk; 2,lkk). Jelzi, hogy maga Márk is az egyház tanítói munkájában áll, és a csodákkal nem pusztán csodálkoztatni, hanem sokkal inkább tanítani akar. „A túlsó part" sematikus márki szóhasználat (vö. 5,1.21; 6,45; 8,13). Sehol sincs indoklás, hogy mi az átkelés konkrét célja. Viszont mindig Jézus isteni hatalmának egy-egy megnyilatkozása után találjuk. Ez mutatja, hogy Márk titokképzetének egyik vonásáról van szó: Jézus visszavonul, nem akar ismertté válni, mert még útban van a végső kinyilatkoztatás helye, a kereszt felé. 36 Még a 36. v. is a kapcsolást szolgálja. Jézus ki sem száll a hajóból, amelyből tanított. A sokaságot is a tanítványok bocsátják el. Persze, hogy a tanítványok (azaz a tizenkettő) Jézus útitársai, az csak a 34. v.-ből, tehát Márk redakciójából következik. Magában az elbeszélésben - sok más elbeszéléshez hasonlóan - nincs konkrét utalás rájuk. Ez arra vall, hogy a hagyománytörténet kezdeti, ill. korábbi fázisában a tizenkettő szerepe nem volt olyan hangsúlyos, mint az evangélistáknál. A Jézust kísérők köre tágabb és meghatározhatatlanabb volt. Erre a korábbi fázisra utal a „más hajók is voltak vele" megjegyzés, amelynek irodalmi célja a csoda szemtanúinak szaporítása lehetett. Márk persze már csak a tizenkettőre gondol, s ezért a megjegyzésnek a későbbiek során nincs semmi szerepe. Máté és Lukács pedig ki is hagyják. Egyébként is valószínű, hogy a jelenlegi elbeszélés mögött egy rövidebb és egyszerűbb forma állt, amelyből még hiányozhatott a tanítványok és Jézus csupa kérdő mondatból álló párbeszéde (38b. 40. 41b.) és az elbeszélés egyetlen súlypontját a csoda, mint Jézus hatalmának megnyilatkozása jelentette. Ez a korábbi, egyszerűbb forma a misz99