Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

26. A csodaelbeszélések a hang is megszólal hanem hogy kifejezze, ábrázolja Jézus isteni hatalmát, amely átfogja az emberi élet teljes, testi-lelki valóságát. Éppen ezért a csoda nem oldja fel „a kereszt botrányát" és nem teszi feleslegessé a hit személyes döntését és felelősségét. Éppen itt van Márk csodaszemléletének súlypontja. 4. Márkot vádolják ugyan azzal, hogy a csodahagyománnyal leterhelte a Jézus-hagyományt és a krisztológiát az ókori csodahit összefüggésébe állította. Ez a vélemény azonban félreismeri Márk koncepcióját, amely többek között éppen a csodakrisztológia kritikáját jelenti. Márk a csodákat mint Jézus isteni hatalmának megnyilatkozásait pozitíve értékeli ugyan, de a messiási titok fogalmával elutasítja azok közvetlen kinyilatkoztatás-jellegét, és az egész csodahagyományt a szenvedés-hagyománynak rendeli alá. Jézus titka nem a csodákban, hanem a kereszten válik nyilvánvalóvá. A csodaanyagnak tehát nincs önálló, krisztológiai jelentősége Márknál. Pozitív szerepe abban van, hogy kifejezi Jézus keresztre vivő útjának szoteriológiai értelmét. Jézus azért megy a keresztre, hogy minden embert részesítsen Isten mentő, gyógyító hatalmában, amely Jézus csodáiban megnyilatkozik. Ez az isteni erő (δυναμις = diinamis) húsvét után a kereszt evangéliumában van jelen és árad ki a világ népeire (13,10; 14,9). Ez a csodaszemlélet teszi érthetővé, hogy egyfelől Márk szívesen használja a csodahagyományt, sőt erőteljesen hangsúlyozza a csodatevő Jézus isteni hatalmát, másfelől viszont egyetlen csoda sem váltja ki a Jézust felismerő hitvallást, amit a százados mond ki először a kereszt alatt (15,39). 5. A most következő összefüggésben (4,35-6,56) hat csodaelbeszélést találunk. Lehet, hogy eredetileg egyetlen csodagyűjteményt alkottak és csak Márk bontotta meg összefüggésüket más hagyományanyaggal (H. W. Kuhn). De valószínűbb, hogy csak az első négy elbeszélés alkotott egy gyűjteményt (4,355,43). Erre vall, hogy bizonyos fokozás érezhető az összeállításban, amelynek csúcspontja a halottámasztási csoda. A kenyércsoda és a tengeren járás talán egy másik gyűjteményből való. Tanulságos Márk szerkesztő munkája. A négy nagyszabású csoda után közli a názáretiek hitetlenségéről szóló szakaszt (6,1-6). Tehát a legnagyobb csodák is képtelenek hitre vezetni! Jézus azonban nem adja fel a harcot. Ennek jele, hogy tovább tanít (6,6b) és tanítványait is beállítja embermentő munkájába (6,7-13). Ezzel ismét a tanítványokra terelődik a figyelem. Küldetésüknek van ugyan eredménye, de ennek az eseménynek további menetére nézve még nincs jelentősége. Ók maguk sem ismerik még azt, aki küldte őket. Keresztelő János halálának elbeszélése nemcsak a kiküldetés és visszatérés közötti időt érzékelteti, hanem utalást is jelent Jézus halálára. Csak a Megfeszített felismerése teszi majd a tanítványok szolgálatát teljessé. Ehhez azonban Jézusnak meg kell halnia. Csak a halálba menő Jézus elégítheti meg az embereket. Erre céloz a kenyércsodával kezdődő ún. kenyér-motívum. A „kenyeret" adó Jézus nélkül nem boldogulnak a tanítványok (6,37.45-52). Jézus közelében viszont mindenki részesül az ő megmentő hatalmában (6,53-56). 98