Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)
25. Jézus szándéka a példázatokkal - 4,33k 25. Jézus szándéka a példázatokkal- 4,33k (Mt 13Mk) (33) És sok ilyen példázattal hirdette nekik az igét, ahogyan hallgatni tudták. (34) Példázat nélkül pedig nem hirdette nekik, de külön a maga tanítványainak megmagyarázott mindent. Ez a példázatokat lezáró rövid szakasz tipikus példája a tradíció és a redakció találkozásának. A 33. vers a példázatgyűjtemény hagyományos lezárása. A 34. versben viszont Márk foglalja össze példázat-teóriáját, önálló mondanivalójuk ellentétes, mert mindegyikben más példázat-fogalom érvényesül. Ezért először egymástól fiiggeden tartalmukat kell keresnünk, s csak azután kísérelhetjük meg, hogy megvizsgáljuk kapcsolatukat Márk összefüggésében. 33 A szummáriumszerű mondat jelzi, hogy a közölt példázatok csak illusztrációk. Jézus sok ilyen példázatot használt mondanivalója megvilágítására. Igehirdetési gyakorlatának állandóan visszatérő eszköze volt a példázat ( παραβολαις πολλαις paroboloispollais = dat. instr.). Az abszolút formájú τον λογον λαλειν = ton logon lalein (= az igét hirdetni) az őskeresztyén prédikálás egyik szakkifejezése. Formális megjelölés. Nem a tartalomra utal, hanem a mondanivaló eredetére, hogy ti. az Istentől származik. Ezért gyakrabban szerepel - különösen az ApCs-ben - így: „az Isten igéjét hirdetni" (vö. ApCs 4,29.31; 8,25 stb., Fii 1,14; Zsid 13,7). Márknál ezen kívül kétszer találjuk (2,2 és 8,32). Jézus igéjében tehát Isten szól és nyilatkoztatja ki magát. A példázatok szerepe mármost abban van, hogy azok mintegy hidat vernek a Jézus által beszélő Isten és az őt hallgató ember között. Jézus a példázatokkal segítségére siet az embernek, emberi nyelvre fordítja az isteni szót, hogy annak megértése lehetővé váljék. A példázat tehát a kinyilatkoztatás eszköze, amellyel Isten maga alkalmazkodik az emberhez s amelyben Jézus embermentő szeretete nyilatkozik meg. A gyűjtőnek ez a példázat-fogalma, amely lényegében egyezik Jézus szándékával, világosan jut kifejezésre a mondat második felében: „ahogyan hallgatni tudták". Ez a gyűjteményt lezáró kifejezés ellenpárja a gyűjteményt kezdő felszólításnak: „Halljátok!" (3. v.) Jézus tehát nem csak felszólítja hallgatóit, hogy tanítását, igéjét teljes, egzisztenciális odafigyeléssel és felelősséggel fogadják, hanem éppen a példázatok segítségével küzd, fáradozik is azért, hogy valóban meghallják, megértsék és befogadják (akouein: mind a hármat magában foglalja!). Jézus fáradozása abban van, hogy számba veszi az emberi „képességeket" (ηδυναντο = édunanto), és azokhoz alkalmazkodva (καδως = kathós) szól. Állandó, nagy leckéje ez az igehirdető egyháznak! 34 Márk zárómondata az eddigiekkel éppen ellentétben azt mutatja, hogy szerinte a példázat nem megértető, hanem elrejtő szándékú. Tehát MáSáL, rejtély, amelyet senki sem ért. A tanítványok sem! Ezért kell nekik is megma94
