Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)
25. Jézus szándéka a példázatokkal - 4J3k gyarázni, „feloldani" (επελυεν = epeliien). Hogy mi volt ez a magyarázat, arról nincs szó. A kifejezés tehát formális jellegű. Márknak csak az a fontos, hogy egyrészt kifejezze: a példázatok egy titkot rejtenek, amelyet csak maga Jézus oldhat fel, másrészt kiemelje Jézus többi hallgatója közül a tanítványokat, akik mint Jézus titkos kinyilatkoztatásának szem- és fültanúi, elindítják majd a húsvét utáni tanúskodók sorát. Nekik mindent (παντα -panta) hallaniok és látniok kell. Persze arról már nincs szó, hogy meg is értették Jézust. Sőt a következő szakaszban (40. v.) s később is mindig újra hitetlenül, értetlenül állnak szemben Jézussal. Kiemelésük tehát nem hitbeli qualitásukra céloz, hanem húsvét utáni feladatukat jelzi. Már többször utaltunk arra, hogy Márk szerint a példázatok Isten országa titkát rejtik el, s ezen Márk magát a keresztre menő Jézust érti (vö. lik. vk. magyarázatát!). Ezzel kapcsolatban itt egy sajátos nyelvi és teológiai összefüggésre kell felfigyelnünk. Márk szerint a példázatoknak egyenesen az a célja, hogy elrejtsék az igét, amit Jézus hirdet ( τον λογον λαλειν = ton logon lalein). A példázat és az ige viszonya tehát éppen ellenkező, mint a hagyományos 33. v.-ben. Nála a példázat homályosan, rejtélyesen mondja el ugyanazt(i), amit az „ige" nyíltan példázat nélkül (χωρίς παραβολής = chóris parabolés) mond ki. Hol találjuk Márknál ezt a nyílt, példázat nélküli „igét" ? 8,32-ben az első szenvedésjövendölés után ezt olvassuk: „és nyíltan hirdette az igét" (και παρρησία τον λογον ελαλει = kai parrésia ton logon ela lei). Nyilvánvaló a fogalmi és a teológiai kapcsolódás. Márk szerint az igehirdetés lényege szerint Jézus halálának és feltámadásának a hirdetését jelenti. Ez „az ige"! ő az egész Jézus-hagyományra, tehát a példázatokra is innen tekint. Nem a példázatok teszik világossá, érthetővé az igét, mint a 33. v.-ben, hanem az igének ez a konkrét tartalma határozza meg a példázatok tartalmát. Aki nem tud vagy nem akar tudni Jézus haláláról és feltámadásáról, az nem értheti meg a példázatok valódi mondanivalóját sem. Mit jelent most már e márki példázat-fogalom felől nézve a 33. ν.? A mondat első fele („sok ilyen példázattal hirdette...") párhuzamban van Márk mondatával, de Márk radikalizálja („példázat nélkül nem hirdette..."). Az ütközőpontot az „ahogyan hallgatni tudták" kifejezés jelenti. Hogyan érthette ezt Márk? A fent kifejtett hagyományos értelemben bizonyára nem. Viszont Márk tud olyan „hallgatásról" is, amely nem párosul „megértéssel" (12. v.: „hallván halljanak és ne értsenek"). Itt is erre kell gondolnunk. A hagyományos mondatnak ez a márki újraértékelése persze nem zökkenőmentes, hiszen eredeti értelme éppen ellenkező, de csak így illik az összefüggésbe: Jézust lehet úgy hallgatni, hogy csak szavait fogjuk fel. Talán csodálkozunk is a hallottakon, de igazán nem értjük, miről van szó (vö. 1,22.27 stb.). Hasonló esetet találunk az első példázat magyarázatában is (4,15-19). Az emberek önmaguktól csak így képesek ( ηδυναντο = édünanto) Jézust hallgatni. Csak azok értik meg őt igazán, akik előtt ő maga oldja fel szavainak titkát. A tanítványok további magatartása azonban azt mutatja, hogy e feloldáshoz nem elegendők Jézus tanításai, magyaráza95
