Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

24. Mindennél nagyobb! - 4,30-32 gyűjtő egyháznak szól. Mindezek a hangsúlyeltolódások különösen Lukács változatában érzékelhetők, ahol hiányzik már a mag kicsiségére való utalás, viszont a mustárcserjéből egyenesen fa lesz (δενδρον - dendron) s mögötte a misszió révén naggyá növekvő egyház képe áll. Persze Márknál is fontos a missziói perspektíva (vö. 13,10; 14,9). De itt a kontraszt is hangsúlyos. Az ő összefüggésében Isten országa azonosul a keresztre menő Jézus személyével és egyben szinonimája az evangélium fogalmának (vö. l,4k magyarázatát!). így a példázat márki értelme a következő: amint a minden magnál kisebb mustármag nagyobb lesz minden veteménynél, úgy a keresztre menő Jézus egész működése is most ugyan kicsi, mert ellenállás, értetlenség veszi körül, de majd halála és feltámadása által naggyá, hatalmas erővé lesz, amely miden népet átfog, és Isten közösségébe, a végső teljesség örömébe hív. A kontraszt tehát a húsvét előtti és a húsvét utáni idő egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Márk saját jelenére úgy tekint, mint amelyben a végső teljesség, azaz az üdvösség öröme nem csupán a jövő reménysége, hanem már a jelen valósága is. Ezzel újra érvényre jut a példázat eredeti, jézusi iránya. • összefoglalva a három példázatról mondottakat: az őskeresztyén gyűjtő mindhárommal vigasztalni, bátorítani akarta gyülekezetét. Amint a magvetés a veszteségek ellenére is eredményes lesz (1. példázat), amint az elvetett mag az emberi aktivitástól és belátástól függetlenül beérik (2. példázat), amint a mustármag kicsisége ellenére naggyá nő (3. példázat), úgy Jézus ügye és igéje is eredményes lesz, célhoz ér, teljességre jut minden ellenállás és eredménytelenség ellenére (1. példázat + magyarázat), emberi szándékoktól, akarástól függetlenül (2. példázat), annak ellenére, hogy az emberek szemében kicsi és jelentéktelen és szegényes jelene eltakarja nagyszerű jövendőjét (3. példázat). A vigasztalást mindhárom esetben a kontraszt juttatja érvényre. Mindháromban domináns a „vetés" mozzanata, ami jelzi, hogy a gyűjtő számára az alkalmazás konkrét tárgya az ige. A vigasztalás az ige sorsára vonatkozik. Márknál is megmarad a vigasztaló tendencia. Viszont azzal, hogy a három példázatot Jézus keresztútjának összefüggésébe állítja, új perspektívát ad nekik. Mint egy új alapra helyezi a vigasztalást. A keresztyén reménység nem arra támaszkodik, amit a keresztyének még a jövőtől várnak, hanem arra, amit Isten Jézus keresztútjában már véghezvitt. Márk eszhatológiájának kiindulópontja, alapja tehát nem az apokaliptika, hanem a krisztológia. Mivel azonban Jézus itt még csak útban van a kereszt felé, ahol a krisztológia titka nyilvánvalóvá lesz, azért a példázatok végső értelme is rejtve van Jézus hallgatói, sőt a tanítványok előtt is. A példázatok titka a messiási titokhoz tartozik. 93