Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

24. Mindennél nagyobb! - 4,30-32 Isten országa tehát nem egyszerűen a mustármaghoz hasonló, hanem ahhoz az egész történéshez, amit a példázat a mustármagról elmond. 31 A mustármag kicsisége Palesztinában közmondásos (vö. Mt 17,20 = Lk 17,6). Márk szövege ezt - Lukácstól eltérően - még külön hangsúlyozza a többi vetőmaggal való összehasonlítás révén. így készíti elő s fokozza a kontrasztot, amely a mag kicsisége és a felnőtt mustárcserje nagysága között van. 32 Ez a kontraszt a példázat hasonlítási pontja: ahogyan a mustármag vetés idején (οταν σπαρη - hőtan sparé) a többi maghoz képest jelentéktelenül kicsi, de ha megnő, nagyobb lesz minden veteménynél, úgy Isten országa is kezdetben(!) jelentéktelenül kicsi, de végül(!) mindennél nagyobb lesz. Tehát: kicsiny kezdet, nagyszabású befejezés! Ez jellemzi Isten országát. A határozott kontraszt kizárja a fejlődés gondolatát, amelyet a liberális teológia mindig újra felfedezni vélt Jézus vetéspéldázataiban. Az evolúció modern képzete egyébként is idegen volt az ókorban. (Az ókori ember isteni csodát látott abban, amit a modern természettudós biológiai fejlődésnek nevez.) Mit jelenthetett e kontraszt-példázat Jézus ajkán? Bizonyára saját jelenét értékelte vele. Abban, amit ő hirdet és cselekszik - bármily kicsinynek, jelentéktelennek tűnik is ez - már benne van a végső teljesség záloga. Isten hatalmas jövendője már elkezdődött. Isten országa már a jelen valósága. Bármennyire lehetetlennek tűnik is, hogy ilyen szerény, sokak által lekicsinyelt kezdetnek ilyen hatalmas perspektívája legyen, mégis így van. Éppen ezt példázza a mustármag, amely legkisebből legnagyobb lesz. - A példázat hangja nem polemikus. Inkább bizonyosság és biztatás csendül ki belőle. Valószínű, hogy Jézus bizonytalankodó, kételkedő tanítványait biztatta vele nyugodt, merész hitre és reménységre. Korán - s valószínűleg apokaliptikus környezetben - kerülhetett a példázat végére az ótestamentumi utalás. Ennek szövege sem egységes. Márk szövege (talán emlékezetből) kombinálja a fent megjelölt ótestamentumi helyeket. Máté és Lukács Dániel szövegéhez állnak közel. A madaraknak menedéket adó nagy fa gyakori kép az ÓT-ban és a zsidóságban (vö. még Bir 9,15). Profán értelemben a nagyhatalmakat jellemzi, amelyeknek hatalmi körében sok kis nép talál helyet és védelmet. Az apokaliptikában azt a várakozást fejezi ki, hogy az utolsó időben a pogány népek is lehetőséget kapnak (vö. δυνασθαι = diinasthai), hogy Izraellel együtt részesedjenek Isten országa dicsőségében. Bizonyára ezzel a gondolattal került az ótestamentumi utalás a példázat végére. Ezzel persze megbomlik a kontraszt egyensúlya és a hangsúly a nagyszabású befejezésre tolódik át, ami a húsvét utáni új szituációban tovább fokozza a példázat biztató, vigasztaló jellegét: Jézus ügyére ilyen nagy jövendő vár! Egyúttal az ótestamentumi utalás révén háttérbe szorul Isten országa fogalma és a példázat az egyházfogalom perspektívájába kerül. A biztatás a minden népet magába 92